Oldal 28 [28]
OCR
Etnográfia —a nemzeti (népi) emlékezettudománya ® 27 töltött terepen, nyáron, a legnagyobb munkák idején - miként beszámol róla — nem tudott adatokat gyűjteni. Azokban a falvakban, ahol nem volt pap, tanító vagy más , intelligens ember" (például földbirtokos) szintén nem tudott dolgozni, mivel ők válogatták ki számára a megfelelő adatközlőket. A leginkább megbízhatóak az idős, írástudatlan emberek voltak, akik a legelevenebben őrizték meg az , atyáiktól rájuk szallott szajhagyomanyokat, szokäsokat és a népköltészetet." Voltak azonban, akik , ellenséges és fenyegető magatartást tanúsítottak irányomban. .., mivel ha idegen kerül a falvakba, a nép közt riadalom támad, mert abból szerintük csak baj: büntetés vagy adóemelés származhat. Hiába igyekeztem megmagyarázni, mire való a szokásaik összegyűjtése, nem értették meg." A kuruzslásokról, varázslásokról és babonákról a nőket ,négyszemközt vallattam ki" a mondottak lejegyzésétől azonban, az , urak" büntetésétől tartva, egyenesen , rettegtek". A munka rendszerint Gönczi szállásán, ritkábban a kocsmában vagy az iskolában zajlott (az utóbbi helyre ,,batran" jöttek), és sok esetben az etnográfus felolvasta korábbi gyűjtését, hogy ennek alapján , minél több adat jusson a kérdezettek eszébe." Folytathatnánk a néprajzi terepmunkáról szóló leírások idézését," ám ezek a példák is szemléltetik a korabeli néprajzi megismerés sajátosságait. A gyűjtőmódszer és annak esetlegessége, illetve a nemzeti tartalommal telítődő kuriózumok alakították a népi kultúra tartalmát? (egy lakodalmas menet vagy egy 48-as magyar paraszt nyomban a néprajzi leírás tárgyává vált), és a gyűjtés szerepét a Tolna megyei múzeum megalapítását hírül adó újságcikk világosan rögzítette: A , rohanó kor romboló munkája kezdi (falvainkat) kivetkőztetni eredeti, századokra visszanyúló és gyakran az őshazában gyökerező jellegéből, ezért tehát itt a legfőbb ideje annak, hogy a népünk kezében még megtalálható és őskultúránkra nagy jelentőséggel bíró tárgyakat siessünk megőrizni és megmenteni a jövőnek, mert különben néhány évtized múlva teljesen jeltelenül fognak elenyészni ezek a nemzeti szempontból is nagybecsű néprajzi emlékeink.” Az etnografia jól ismert funkcidja: a hagyomany archivalasanak a 19. szazad végén talán először jelentkező , kínzó vágya" fogalmazódik meg ezekben a gondolatokban. Ám az archaikus eredet folytonossága (ami nem választható el a gyűjtők evolucionalista meggyőződésétől) és ennek tárgyakban, szokásokban való objektivációja nem csupán a kulturális nemzeti közösség megte9 Gönczi F. 1914. 3-7. 8! "További példák Hála J. 2003. ® Szilagyi M. 1984. 272. 8 Szilagyi M. 1984. 275.
