OCR
ETNOGRAFIA A NEMZETI (NÉPI) EMLÉKEZET TUDOMÁNYA ove Aligha találunk a hazai társadalomtudományok között olyat, mely a néprajznál többet foglalkozna tárgyával, metodikájával vagy jövőbeli lehetőségeivel. E reflexiók részben a kultúrakutatás antropológiai szemléletét követve merőben kritikusak, részben az etnográfia hagyományainak őrzésére/megújítására törekedve (önjvédelmezőek, és akad példa a két paradigma összebékítésére is.5 Ám egyik sem nélkülözi a honi előzmények számbavételét, értékeléseiket pedig, legyen az rendszeres tudománytörténet vagy erről írt bírálat", az egymással vetélkedő, olykor élesen szembeállított legitimációs törekvésekkel kapcsolják össze. Ebben a fejezetben mi is e vitatott múlt — csupán egyetlen, igaz szerteágazó aspektusból történő — szemrevételezésére vallalkoztunk. Mivel az etnografia az első hazai diszciplínák között volt, amely a kutatói gyakorlatában a közvetlenül észlelhető jelenségekre, az , adatközlők" kikérdezésére és ezáltal a jelenre és a múltra vonatkozó (személyes) ismeretek összegyűjtésére támaszkodott, e gyakorlat nyomon követése a tudományos megismerésről és az episztemológia talán egyik leglényegesebb kérdéséről: a kutató, a tárgya (a népi kultúra) és ismereteinek forrása (maga a , nép") közötti viszonyról is tájékoztathat. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy a megismerő tevékenységet (az adatgyűjtés technikájától az , orális" és , archivális" források kombinálásáig s azok értelmezéséig) különféle ideológiák, nemzetépítési stratégiák, a falusi világ hatalmi megítélése és a parasztság társadalmasításának változó politikai programjai, valamint a nemzeti tudomány rangjára aspiráló etnográfia tudományszervezeti helyének bizonytalanságai egyaránt befolyásolták. Ezért amikor a néprajzi megismerést és a gyűjtőmódszereket különböző korszakokból válogatott példákkal illusztráljuk, elsősorban arra koncentrálva, hogy ebben (a népi kultúra megkonstruálásában) milyen szerephez jutottak és miféle értelmezést kaptak a szóbeli közlések, illetve a személyes emlékezések - az utalt ideológiai és politikai tartalmakról is képet kaphatunk." 75 Niedermüller P. 1994. 89-129, Paládi-Kovács A. 2002, Hofer T. 2009. 7° Kösa L. 2001, Niedermüller P. 2001. 53-59. 7 A fejezetben a folklórkutatással nem foglalkozom.