Oldal 18 [18]
OCR
Bevezetés —célok, módszerek, előzmények " 17 nyelvi természetű, és azokat a szituációk szerint változó narratívák jelenítik meg, és alakítják át egyúttal." Az irodalomtörténészek ritkábban találkoznak a történeteiket mondó bennszülöttekkel (vagy parasztokkal), Mihail Bahtyin ehelyett Rabelais vaskos, helyenként a , vásári" beszédet alkalmazó regénynyelvén keresztül közelít a középkor és a reneszánsz népi kultúrájához. Ami szerepet játszhatott abban, hogy a narrativitást nem a történetek előadásával azonosította, hanem annak dialogikus (diszkurzív) jellegét hangsúlyozta. A formális lingvisztikai módszer — mondja - nem vesz tudomást a diskurzusok , társadalmi életéről", vagyis a különböző , társadalmi csoportok és generációk, az utcák, városok, falvak nyílt tereinek" dialógusairól, ahogyan nem alkalmas a konkrét megnyilatkozások, a szó , szociológiai" (társas szituációkhoz kötött) lényegének, valamint a nyelvhasználat, illetve az ágensi nézőpontok, ideológiai rendszerek és világnézetek közötti összefüggések megértésére. A heteroglosszia fogalmához jutunk tehát el, amit Bahtyin egy falusi példával szemléltet: AZ írástudatlan paraszt, távol a városi központoktól, belemélyedve a számára mozdulatlan világba, mégis számos nyelvi rendszerben él. Az istenhez egyfajta nyelven imádkozik, egy másikon a dalokat énekli, a harmadikon a családjával beszél, és amikor egy kérvényt diktál a helyi hatalomnak, egy negyediket (a hivatalos irodalmi nyelvet) próbálja használni." A narrativitás a következő évtizedekben még inkább a figyelem középpontjába került, és egymással összefüggő filozófiai, ismeretelméleti és például a szóbeli és az írott beszéd problematikájára vonatkozó módszertani kérdéseket vetett fel. A strukturalizmus hagyományait követő Roland Barthes úgy véli, a kultúra szinte valamennyi jelensége narratív természetű: a történetet az , artikulált, szóbeli vagy az írott nyelv, a rögzített vagy a mozgókép, a gesztusok" és a mindennapi kommunikáció egyaránt magában rejti, ami bár kételyt ébreszt benne a , narratív struktúrák" egységes és univerzális létével szember, az elbeszélések elemzéséhez, mint kiinduló modellt, (Lévi-Strausshoz hasonlóan) a nyelvészetet ajánlja.? Paul Ricoeur 1977-ben megjelent írásában viszont, a filozófiai antropológia ösztönzésére a szövegelmélet cselek3 Bellah, R-Madsen, R.Sullivan, W.-Swidler, A.-Tipton, S. 1985, Bloch, M. 1998. 3-21, 67-84. “ Bakhtin, M. 1981. 259, 295-296, Bahtyin, M. 1985. 30-31. Peter Burke egy masik példat idéz az eltérő , regiszterek" használatára, ami jelzi, hogy a nyelv nem csupán , tükrözi" a kultúrát, hanem részt vesz annak vagy akár a nemzet konstituálásában: a 19. században a tájnyelvet beszélő franciaországi parasztok a nemzet ügyeiről szólva, franciára váltottak. Burke, P. 2002. 117. ® Barthes, R. 1988. 378-379.
