Seite 13 [13]
OCR
12 e Eltűnt falusi világok kezet funkciója az írás nélküli társadalmakban a kulturális hagyomány és az intézmények fenntartása, s az egyén hajlamos csupán arra emlékezni, ami számára a társadalmi kapcsolatokról szerzett tapasztalatában meghatározó, miként a megőrzött genealógiák a , társadalmi viszonyok rendszerét rögzítő mnemotechnikai közegként" szolgálnak." Az angol szociálantropológiától eltérő utakon járó Fredrik Barth a megosztott emlékezet (distributed memory) fogalmát használja: nemcsak a cselekvések, hanem az emlékezet is differenciálódik egy-egy közösségben, és a csoportok bizonyos rítusai az egyéni emlékeket szervezik közös emlékezetté." Az antropológus és történész Jan Vansina az először 1961-ben megjelent Szóbeli hagyomány című, a , történeti módszertan" tárgyába sorolt kötetében a két diszciplína kapcsolatával, a hagyományok gyűjtésével és történeti forrásként alkalmazásával foglalkozott. A hagyományokat az egymást követő generációk emlékezete tartja fenn, és az átadás folyamatát a szerző az afrikai törzsek tagjai között figyelte meg. A hozzávetőleg nyolcvan esztendőt átfogó közelmúlt a kortársak eleven emlékezetének a terepe, és ugyancsak gazdag hagyománnyal (ismeretekkel) rendelkeznek a közösségek eredetéről, a kettő között viszont , sodródó szakadék" húzódik." A kötet két és fél évtizeddel később, alapos átdolgozás után, angolul is megjelent." A tradíció Vansina számára a generációk közötti kommunikáció, üzenetként a kultúra része: , megfogalmazása", továbbítása és megértése egyaránt annak nyelvén valósulhat meg. A kulturális és interpretatív fordulat tehát a történész-antropológust arra a következtetésre vezette, hogy a szóbeli hagyomány nemcsak a múlt, hanem a mindenkori jelen része, ami nem téveszthető szem elől, ha az oral history forrásaként használjuk: a gyűjtő óhatatlanul szelektíven fér hozzá (nincs ez másként az írott források esetén sem), továbbá kettős szubjektivitás" jellemzi: az , üzenetnek" a továbbadó és a történész interpretációja egyaránt inherens része.? saját nyelvükön írtakc, a másik, amelyet ez idő tájt az etnológia szinte minden teoretikusa gyakorol: ideológiai történelem, mely a megfigyelések időrendi sorrendjének felállításából áll." (Kiemelések az eredetiben.) Lévi-Strauss, C. 2001. I. 19, 26-27, II. 31-32, 45. 8 Goody szerz6tarsa Ian Watt. Bergmann, W. 1990. 137. 15 Bloch, M. 2002. 546-547. Jan Assmann az emlékezet e kétféle típusát kommunikatív és kulturális emlékezetnek nevezi. Sigurd Erixon egy 1938-as előadásában hetvenöt éves időtartamot említ, amelyre a , most élő" emberek visszaemlékezhetnek. (A svéd etnológusról a II. fejezetben bővebben szolunk.) Assmann, J. 1999. 49-50, Erixon, S. 1944. 12, 15-16. 21 A mddositott cim: Oral Tradition as History. 2° Vansina, J. 1985. 94, 124, 186-196.
