Oldal 12 [12]
OCR
Bevezetés —célok, módszerek, előzmények " 11 Halbwachs, miközben a kísérleti pszichológia eredményeit sem hagyta figyelmen kívül, a történelemtől elválasztott emlékezetet és a durkheimi szociológia szerint értelmezett társadalmat összekapcsolta, ami a következő évtizedekben az antropológusok, a szociológusok és a történészek számára is továbbgondolást kínált. A szociálantropológus Edward Evans-Pritchard szerint az afrikai nuereket (a kitűnő memória helyett) , strukturális amnézia" jellemzi:" csupán a társadalmilag fontos patrilineáris leszármazási rendre emry lékeznek (az emlékezésre , méltó" ősök státusokat, jogokat legitimálnak), ezzel szemben a családi és rokonsági csoportoknak nevet nem adó (névtelen) szereplőket elfelejtik." Claude Lévi-Strauss szerteágazó munkásságából és színes, sok esetben metaforikus és nem egészen világos fogalomrendszeréből csak a ,hideg" és , forró" társadalmak megkülönböztetését említem. Az előbbiek (a ,primitív", az írás vagy a történelmi tudat nélküli társadalmak) ellenállnak mindem, a struktúrájukat érintő változásnak, ami , lehetővé tenné a történelem számára, hogy behatoljon a belsejükbe", míg az utóbbiak történelmüket immanens lényegükké tették, és a folytonos változás, a haladás szolgálatába állították, amit Jan Assmann eltérő emlékezetpolitikai stratégiaként értelmezett." Evans-Pritchardhoz hasonlóan, Jack Goody is úgy véli, hogy az emlé5 A fogalom John Barnes angol antropológustól származik. 16 Evans-Pritchard, E. 1940. 199-200. 7” Assmann, J. 1999. 68-70. Témank és az episztemolögia szempontjából is figyelemre méltó, amit Lévi-Strauss Történelem és antropológia (magyar fordításban etnológia) című, 1949-ben publikált tanulmányában megfogalmazott. Szerinte az etnográfiai és a történeti megismerés között nem áthághatatlan a szakadék: , Mi e két tudományág célja? Pontos rekonstrukciója annak, ami a tanulmányozott társadalmakban történt vagy történik? Ha ezt állítanánk, megfeledkeznénk arról, hogy mindkét esetben olyan képzetrendszerekkel van dolgunk, amelyek a csoport minden tagja számára különbözőek, és amelyek - együttvéve — különböznek a kutatóétól... Amit a történésznek és az etnográfusnak sikerülhet megtenni, s amit el is várhatunk tőlük, mindössze annyi, hogy egy egyedi tapasztalatot általános vagy általánosabb tapasztalattá tágítson, amely így aztán tapasztalatként válik elérhetővé egy másik ország vagy egy más kor embere számára." A történelmi szereplők, valamint a történész (az etnográfus) eltérő tapasztalati horizontjára hívja fel a figyelmet a szerző, valamint arra, hogy a múlt rekonstrukciója a jelen perspektívájából valósulhat meg: ha az etnográfusnak sikerül is olyan társadalmak vagy társadalmi csoportok történelmének megalkotása, melyekről , csupán még a történészt is elbátortalanító adatok állnak rendelkezésre" , ebben az esetben , rekonstrukciói elérnek a történelem szintjére, de a futó pillanat egyedül megragadható történelme ez, mikrotörténelem, amelynek éppúgy nem sikerül a múlthoz kötődnie, ahogyan az evolucionista és a diffuzionista makrotörténelemnek sem." A múlt tapasztalati világának megismerésére vonatkozó kétely talán oly módon enyhíthető, ahogyan arra egy 1960-as, Durkheimet méltató írásában a történelem két koncepciójának (, művelési módjának") megkülönböztetésével utal. Az egyik , emlékekre vagy olyan közvetlen dokumentumokra épít, melyeket a sszereplők saját maguk,
