OCR
6. KÖZPONTI PROBLÉMA KIEMELÉSE — ANALÓG TÖRTÉNET jó-e a gyereknek az, ami történik vele." Azt kéri a csoporttól, hogy most egy kicsit drámaíróként is gondolkozzanak a jeleneteken, és érdemes visszamenni az óra legelején elhangzott dolgokhoz, hogy azokat be lehet-e építeni a jelenetekbe. A csoport életkorától és érdeklődésétől függően a tanár is kínálhat további dramaturgiai eszközöket, amik segíthetnek a jelenetek alkotásában. Én két ilyen stratégiát"? szoktam ajánlani, ezek a következők: A nézők képzeletét megmozgató eseményeket teremthetnek például olyan váratlan pillanatokkal, amikor emberek nem a társadalmilag elvárt szerepük szerint viselkednek helyzetekben. Ilyen például, amikor egy szülő gyerekesen kezd el viselkedni olyan helyzetben, amikor a tekintélyére lenne szüksége. Vagy amikor egy katona elérzékenyül, és hasonlók. Meg lehet fontolni, hogy milyen szituáció lehet a jelenetben, amiben váratlanul másképp viselkedik valaki, mint amit mások (akár a nézők) tőle elvárnának. Vagy azzal is kísérletezhetnek a résztvevők, hogy miként lehet — hangokkal, beszéddel — olyan meglepő pillanatot teremteni, aminek nem egyértelmű a magyarázata, így a nézők megfejtését igényli. Ha például egy jelentben csak az egyik szereplő beszédét hallom, akkor nézőként kénytelen vagyok azt a képzeletemmel kiegészíteni. De van, amikor csak pár szó vagy egy fura hang hallható egy kiemelt pillanatban, ami értelmezésbeli űrt teremt a nézőkben. Kiscsoportos jelenetkészítés: 4-5 csoportban dolgozhatnak a diákok a jeleneteken. Hasznos megállapodni és időrendbe tenni, hogy mennyivel az első találkozás után játszódó jeleneten dolgoznak a csoportok, és hogy akkor mit tud, és mit nem tud a gyerek. Ezekkel az információkkal hasznos, ha mindenki tisztában van, hogy ne legyenek ütközések a jelenetek között. Érdemes időt hagyni arra, hogy a jelenteken — azokat akár többször lepróbálva — dolgozhassanak a csoportok. Beszámoló: Amikor elkészültek a jelenetekkel, akkor azokat osszák meg egymással. Érdemes arra reflektálni, hogy a jelenetek milyen kérdéseket vetettek fel a történet kapcsán, milyen kérdéseken gondolkodtatták el a nézőket, azaz a többi diákot. A tanár is bátran reflektálhat arra, ha akár tartalmi, akár formai kérdéseket vet fel számára valamelyik jelenet. Tapasztalataim szerint a formával történő kísérletezés izgalmas tartalmi vizsgálódást tesz lehetővé. Érdemes élni ezzel a lehetőséggel. Ha a diákok önbizalmat nyernek a formával való kísérletezésben, segíti, hogy a tartalomban is elmélyedjenek. 138 Ezek a dramaturgiai stratégiák Edward Bond drámáinak tanulmányozásából származnak. Ezekröl bövebben olvashatnak itt: Bethlenfalvy: Living Through Extremes, 116-120. 83 e