Oldal 83 [83]
OCR
STRATÉGIÁK A NARRATÍVÁK DRAMATIKUS FELDOLGOZÁSÁRA lesz a szobában, fontos, hogy előre tisztázza, hogy mi lesz az improvizáció menete. Természetesen ettől függetlenül bármikor megállíthatja a játékot, ha valami miatt elakadna a folyamat. Az improvizációban egy vagy két szakértő lép be az ajtón, és hozhatnak magukkal a rajzolt tárgyak közül egyet vagy kettőt. Hozhatják másét is, nemcsak a maguk által rajzoltat, ha az hasznosnak tűnik. A tanár kérheti is, hogy mondják el a játék kezdete előtt, hogy miket hoznak majd, hogy egyértelmű legyen mindenki számára. A tanár eldöntheti, hogy mennyire játssza elvadultnak a gyereket. A dramanak persze akkor lesz súlya, ha a gyereknek tényleg vannak kutyás vonásai, valóban ember és állat határon mozog. Például lehet, hogy nem tud felállni, és lehet, hogy elfelejtett beszélni, így csak morgó hangokat ad ki, vagy, ahogy a kutyák félelmükben, ő sem teremt szemkontaktust a terébe belépő idegenekkel. Természetesen figyelni kell arra, hogy ne váljon nevetségessé, karikaturisztikussá a játszott kutya-gyerek. Sokszor az a leghasznosabb, ha a tanár kísérletként fogja fel a helyzetet, és keres egy-egy olyan egyértelmű gesztust, amivel tudja az improvizáció megfelelő pillanataiban a kutyaságot jelezni. Mivel improvizációról van szó, egyik fél sem tudja, hogy mi fog történni. Épp ez adja a játék izgalmát. Fontos, hogy a tanár reagáljon arra, amit a résztvevők kipróbálnak, de az is hasznos, ha tud váratlan reakciókkal új helyzetet teremteni. Ha például úgy kommunikálnak vele, mint egy átlagos gyerekkel, akkor tehet valamit, ami a kutyákhoz kapcsolható. Ha pedig úgy bánnak vele, mint egy kutyával, akkor valamilyen emberi gesztussal reagálhat. Ugyanígy, a játékba hozott tárgyakkal is csinálhat váratlan dolgokat. Például félhet olyan tárgytól, amit kedvességből kínálnak neki. Az improvizációkat nem kell feltétlenül végigjátszani, meg lehet szakítani őket, és beszélni lehet róluk. A történéseket kívülről szemlélő szakértők segíthetik a játszókat azzal, hogy elmondják, kívülről mit látnak, és hogy szerintük mi segítheti a helyzetet. Érdemes 2-3 variációt kipróbálni. Beszélgetés — reflektálás, és a következő jelenetkészítés felvezetése: Az improvizációk után érdemes szerepen kívül is reflektálni a helyzetekre: Mitől vált egyegy helyzet izgalmassá? Mi volt meglepő bennük? Ezek a reflexiók a következő jelenetalkotásban is hasznosak lehetnek. A tanár azt kéri a résztvevőktől, hogy alkossanak jeleneteket arról, hogy miként alakul a szakértők és a gyerek története a következő hónapok, évek során. Ne arról készítsenek jelenetet, hogy mi sikerült jól aszakértőknek, hanem éppen az lehetne izgalmas, amikor valami probléma történt. , Ugyanis annak ellenére, hogy a szervezet munkatársai fantasztikus eredményeket értek el, időről-időre történtek olyan események, amik még őket is elbizonytalanították abban, hogy 82 e
