Oldal 61 [61]
OCR
STRATÉGIÁK A NARRATÍVÁK DRAMATIKUS FELDOLGOZÁSÁRA rendszerekben, hogy valamilyen szempontot kínáljanak a sokféle dramatikus tevékenység megkülönböztetésre és értelmezésére. Bolton angolul 1979-ben," magyarul 1993-ban"" megjelent könyvében például elsősorban a tevékenység formájából indul ki, és annak céljai mentén osztalyozta a dramaformakat A-tól D-ig. A tanitasi drama [Drama in Education] elméleti keretrendszerének megteremtése közben azt vizsgálta, hogy milyen dramatikus tevékenységformákból áll össze az, amit akkor komplex drámának nevezett. Két évtizeddel később Bolton más szempontot állított a rendszerezés középpontjába. Ekkor a résztvevők közreműködésének módja szerint rendszerezte a drámát: saját céljaként is azt jelölte meg, hogy a résztvevők alkotóként is működhessenek a fikcióban. Bolton két kategóriarendszere nem érvényteleníti egymást, ugyanakkor érzékelhetővé teszik, miként változtak a szerző prioritásai. Bolton megközelítéseitől jócskán eltérő, de gyakran használt szempont, amikor a tevékenységek által fejlesztett készségek szerint osztályozzák a gyakorlatokat, drämajätekokat a tägabb drämapedagögia területén." Jóval szűkebb területet, a tanítási drcjáma különböző modelljeit rendszerezi Kaposi László. Ő a tanítási dráma tervezése szempontjából fontos tényezők szerint bontja négyféle modellre a tanítási drämäkat. Megkülönbözteti a központi figura köré szervezett drámát, a csoportra épülő drámát belső problémával, a csoportra épülő drámát külső problémával és az akvárium-drámát."" A következőkben némileg eltérek a fenti megközelítésektől, és aszerint csoportosítom majd a tantermi drámát, hogy milyen alapvető szempontokból, megközelitésekbôl indulhat el a tanar a drama tervezésekor, milyen problémát állíthat a gondolkodás fókuszába. Ez a kategorizálás nem kíván rendet tenni a dráma sokszínű világában. Inkább az a célom, hogy általánosabb stratégiákat fogalmazzak meg, amelyek mentén feldolgozhatóvá válnak a történetek. Azt mutatom be, hogy hányféle megközelítésből lehet elindulni, ha egy történetből, szövegből osztálytermi drámát akar létrehozni a pedagógus. Egy elkészült, zárt műalkotásnál fontos kérdés, hogy miként nyitható tér az aktív alkotó folyamat számára, hogyan teremthető lehetőség arra, hogy a diákok alkotó értelmezőivé válhassanak az adott anyagnak. A műalkotás zárt világa sokszor azt az illúziót kelti, hogy a befogadó immár pusztán passzív csodálója vagy személője lehet a kész, teljes és egész alkotásnak, hiszen szerzőként már nem nyúlhat bele a szövegbe. Az itt bemutatott hétféle stratégia célja, hogy szabad teret nyisson az alkotó feldolgozásra. A dráma alapját adó anyagban a következő stratégiák mentén mélyedhetünk el: 16 Gavin Bolton: Towards a Theory of Drama in Education, London, Longman Group, 1979, 1-11. Bolton: A tanitasi drama elmelete, 11-18. 118 Gabnai: Dramajatekok, 8-230. 1% Kaposi Läszlö: Dramamodellek, Dramapedagégiai Magazin, XVIII. szam, 2012/1, 2-7. 17 * 60 °
