Seite 53 [53]
OCR
A TANTERMI DRÁMA FŐ ÖSSZETEVŐI me A drämaesemeny összetevöi David Davis új fogalmat vezet be a munkásságát összegző könyvében, ami az eddig vizsgált szituáció fogalmát egészíti ki. A narratívák eseményeitől megkülönböztetendő Davis drámaeseménynek nevezi azt a fogalmat, amiben összefoglalja azokat az elemeket, amiktől egy tantermi dráma fiktív szituációja játszhatóvá válhat a résztvevők számára, és ők annak alkotóivá válhatnak." Az egyes elemek magyarázatához és egyértelműsítéséhez Bolton óráját használom példaként, ahol szükséges. A drámaeseménybe szerepekben léphetnek be résztvevők, és fontos, hogy ezeknek a szerepeknek egymáshoz, illetve az eseményhez magához is legyen viszonyuk. Davis hangsúlyozza a szerep és a karakter közötti különbséget. Az utóbbi erősen kapcsolódik Sztanyiszlavszkij munkásságához Davis értelmezésében, és személyes élettörténet kidolgozását feltételezi. A szerep valamilyen esszenciális vonást próbál megragadni, például a szülőségből, amit referenciapontként használhat a játszó az eseményben." Vagyis, míg a karakter önálló, autonóm, élettörténettel bíró fiktív személy kidolgozását jelenti, addig a szerep inkább a szituációhoz való viszony lényegének megragadásában áll. Fontos, hogy a szerepeknek legyen szándékuk, céljuk, amit el akarnak érni az eseményben; az esemény feszültségét növeli, ha más szerepeknek ellen-szándékuk van. Ez adhat tétet az eseménynek, míg az esemény feszültségét azok a kötöttségek teremtik meg, amiket a drämatanär beépít a szituációba. Boltonnak a Drámapedagógiai olvasókönyvben megjelent írása?" különböző típusait sorolja fel a kötöttségeknek, gátaknak. A fenti dramaórában a puritánok kulturális kontextusa nagyon határozott kötöttségeket kínált a résztvevőknek, de ennél fontosabb feszültségkeltő eszköz, hogy a csoportnak csak az egyik része birtokolja azt az információt, ami a probléma középpontjában áll (kik voltak kinn az erdőben), miközben éppen azok vannak döntési helyzetben, akik nem rendelkeznek ezzel az információval. A drámaesemény valamilyen történet része Davis szerint,’ a cselekmenynek olyan kiemelkedő pillanata, amiben a mélyebb tartalom megmutatkozik. A dráma általában nem a történet elején kezdődik, hanem belecsöppennünk a közepébe, ilyen értelemben van előtörténete"! is az eseménynek. Az esemény "7 Davis: Imagining the Real, 63-66. 98 Davis: Imagining the Real, 63. Gavin Bolton: Feszültseg, ford. Szauder Erik, in Kaposi Läszlö (szerk.): Dramapedagögiai olvasökönyv, javitott kiadäs, Budapest, II. Kerületi Kulturälis Közhasznü Nonprofit Kft., 2013, 119-122. Davis: Imagining the Real, 65. Davis másként használja az előtörténet fogalmát, mint O’Neill, aki egyfajta közeppontkent, a későbbi cselekmény magvaként kezeli, amiből a fiktív világ kibontakozhat. 99 100 10. 2 + 52 +
