Oldal 49 [49]
OCR
A TANTERMI DRÁMA FŐ ÖSSZETEVŐI Bolton megkéri a szülőket, felnőtteket játszókat, hogy menjenek ki a teremből, míg a gyerekek szerepében lévőket arra kéri, hogy a kiosztott lapokra írják vagy azt, hogy bűnös vagy azt, hogy ártatlan. Egymásnak nemcsak megmutatják, hogy mit írtak, hanem arra is kéri őket Bolton, hogy jegyezzék meg egymásról, ki volt az erdőben éjjel és ki nem. Utal rá, hogy a következő jelenetben elképzelhető, hogy akik az erdőben voltak az előző este, azok majd ártatlannak tettetik magukat, sőt, elejtett célzásaikkal esetleg valódi ártatlanokra terelik a gyanút. Ahogy ez Miller darabjában is történik. A közös improvizáció a családok templomba érkezésével kezdődik, ahol a lelkész szerepében levő tanár engedélyezi, hogy a szokásos helyükre üljenek , Isten házában", majd beszámol az erdőben történt szentségtörésről. Dörgedelmesen beszél Isten haragjáról és a súlyos következményekről. Majd egyesével kihívja a család ifjú tagjait, hogy az oltárnál tegyék a kezüket a Bibliára — ami természetesen nem igazi Biblia, hiszen mintha-játékban van a csoport -, és mondják utána: , Tiszta a lelkem!" A lelkész szétküldi a családokat a templom különböző zugaiba, hogy a szülők kényszerítsék színvallásra a gyerekeiket. Bolton, a lelkész szerepében, továbbra is köztük sétál, elsősorban azt figyelve, hogy igényel-e bármelyik csoport segítséget. Bolton végső jelenetnek nevezi azt az egészcsoportos improvizációt, amiben a lelkész összehívja a családokat, és vallomásokat vár a résztvevőktől. Itt már a családok között zajló kommunikáció működteti jó esetben a helyzetet, Bolton szerint a drámatanár feladata elsősorban a keretek biztosítása. Végül, a szerepekből kilépve a fiatalokat játszók elárulják a szülőket játszóknak, hogy valójában kint voltak-e az erdőben, megmutatják a feliratot a papírjukon , nagy kacajok között”,” hiszen többen meglepődnek az igazságon. Visszatérve a drámaóra elemzéséhez láthatjuk, hogy Bolton a szerepek építésére a kiscsoportos családi festmény megalkotásánál kínál lehetőséget. Elsősorban nem karaktereket építenek itt a résztvevők, hanem családi viszonyokat egyeztetnek, annak érdekében, hogy a festményen megjelenítsék ezeket. A gondosan kitalált feladatnak köszönhetően több szinten gondolkoznak a viszonyokon. Egyrészt abban kell a csoportnak megegyeznie, hogy a család mit szeretne magáról kifelé mutatni, másrészt abban is, hogy valójában milyenek a viszonyok, hiszen erre utaló jeleket is el kell rejteniük a festményen. A szerepek építése tovább zajlik, amikor a lelkész kikérdezi a családfőket. Itt egyrészt a résztvevők hallják egymást, és a hallottak/látottak révén alakítják a kontextusról bennük lévő képet, másrészt a kérdésekre reagálva a résztvevők saját szerepükről alkotott képe is bizonyára változik, konkrétabb, pontosabb lesz. 5 ,,(...) there is much laughter” In Bolton: Acting in Classroom Drama, 227. +48»
