Page 47 [47]
OCR
A TANTERMI DRÁMA FŐ ÖSSZETEVŐI Bolton hangnemet vált: , Vannak, akik azt állítják, hogy őket nem érinti a listánk! Gyertek csak a kör közepére. Mi pedig álljuk körbe őket, akik mások. Nem szeretjük azokat, akik mások!" A fura kitérő után Bolton ismét vált, meglapogatja a kör közepén állókat, és megköszöni nekik, hogy segítettek megmutatni azt, hogy miről szól Miller drámája. , A darab arról szól, hogy miként lehet hatalomra szert tenni a másnak tűnő emberek vádolásával"? — magyarázza a drámatanár. Körbe ülnek, és Bolton úgy csinál, mintha egy kis rongybabát emelne föl — , Salemben ezt bábunak hívnák"? — mondja. Mímeli, és közben narrálja, ahogy leveszi a bábu ingét, majd egy hosszú tűt szúr a hasába: ,,(...) mert ahogy a salemi gyerekek, én is meg tudok átkozni másokat. És ha valakire átkot küldenék, akkor ezt a bábut elküldeném neki." Ezzel hirtelen oldalra fordul, és a mellette ülőnek adja a mímelt bábut: , Add tovább" — mondja. Amikor a bábu körbeér, és Boltonnak visszaadná a mellette ülő résztvevő, akkor ő nem veszi át. Mivel a következő tevékenység már a szerepek építésével kapcsolatos, ezért itt megállok elemezni az eddigieket. Érdekes látni, hogy Bolton miként akar hidat építeni a 17. századi világba a diákoknak. Először nézzük tartalom szempontjából. Bolton nem a fiktív szituáció legkézenfekvőbb elemeivel kezdi építeni a világot, hanem a tágabb kulturális kontextussal. Kiválaszt egy olyan kapcsolódási pontot, ami más-más szinten ugyan, de jelen van mindkét világban. Ezt a kapcsolódást explicitté is teszi a tevékenység felvezetésében. A gyűjtéssel rávilágít arra, hogy tulajdonképpen mennyire jelen vannak a babonák a világunkban. A monogramok odaírásával minden résztvevő egyéni szinten is felmérheti, hogy ez a világunkban jelen lévő mágikus gondolkodás mennyire van jelen az ő személyes életében. Bolton a saját elemzésében utal arra, hogy az aláírás a színdarabban is fontos gesztus, ezért is tartja hasznosnak az alkalmazását. Talán lesznek olyan diákok, akiknek olvasás közben beugrik ez a párhuzam. Bolton lényegében explicitté teszi, hogy szerinte miről szól a darab, ráadásul egy különös, ellentmondásos epizód után, ami talán érzelmileg is megmozgatja a résztvevőket. Fontosnak tűnik, hogy a leírásban is kihangsúlyozza a hangnemváltást. Olyan, mintha a későbbi lelkész szerepének az árnyéka jelenne itt meg. Ezt a mintha-bábu, az átok és a körbeadás követi. Bolton a hiedelmek közül kiemel egyet (az átkot), ami bizonyára ismerős lehet a résztvevőknek, és a salemi gyerekekre utalva adja körbe a bábut. Ezzel egyrészt tovább erősíti a két világ között a kapcsolódást, másrészt a játék rítusával az átoktól való félelemből valami érzékelhetőt is megteremt. Végül is, aki nem hisz az átkok erejében, annak sem % This play is about gaining power by accusing people who seem to be different (...)." In Bolton: Acting in Classroom Drama, 224. Angolul az archaikusabb poppet szót használja Bolton, Hubay Miklós fordításában baba és bábu is szerepel. 93 +46 e
