Oldal 45 [45]
OCR
A TANTERMI DRÁMA FŐ ÖSSZETEVŐI számára megélhető kultúrát próbálunk teremteni feladatokon keresztül, akkor az igazi kihívás az adott kontextus megfelelő elemeinek a kiválasztása, és a kontextusteremtés logikájának felépítése. Mivel a munkaformák amúgy is hozzáférhetőek magyarul, ezért inkább az elemzésre és a logikára összpontosítok a következőkben. Egy olyan drámaórát fogok vizsgálni, amiről többen is írtak, és rendkívül hasznos tanulságokkal szolgálhat a kontextusépítés és a szituációk működtetése kapcsán. Bolton saját drámaóráját példaként kínálja, és maga is reszletesen elemzi,®* de O’Neill® és Davis is hivatkozik rá írásaiban, sôt, Mike Fleming?” is beszél róla egy interjúban. Először röviden összefoglalom a drámaóra célját és struktúráját, hogy aztán a részletes leírást megszakíthassam elemző egységekkel. Egy példa: Bolton drámaórája Bolton A salemi boszorkányokhoz, Arthur Miller színdarabjához készített előkészítő drc-ámaóráját különböző helyzetekben, iskolában és tanárképzéseken, fiatalokkal és felnőttekkel egyaránt kipróbálta. Az órának bizonyára több változata létezett. Most azt mutatom be, amit Bolton az utolsó, összefoglaló könyvében jelentetett meg." Miller a 17. században, Salem városában zajló boszorkányperek dokumentumait felhasználva írta meg darabját az 1950-es évek Amerikájában, a McCarthy féle kommunista-tild6zés koraban.® A The Crucible-b6l nagy sztárok közreműködésével készülő film apropóján írt visszaemlékezésében Miller a két korszakot átható félelmet jelölte meg kapcsolódási pontként." A salemi boszorkányok sok helyen középiskolai kötelező olvasmány. Bolton szerint a 17. századi puritán közösség működése és értékrendje annyira távol áll a mai tizenévesektől, hogy nehezen találnak kapcsolatot a saját életük és a darab világa között. Egyszerűen őrültnek tartják a boszorkányokat égető embereket, és nem éreznek motivációt, hogy elmélyedjenek a darabban, annak különböző rétegeiben. , Azért akartam egy drámaórát kínálni a dráma olvasása előtt, hogy felcsigázzam a kíváncsiságukat, és hogy ismerősebb legyen számukra a darab 84 Bolton: Acting in Classroom Drama, 222-227. 85 O’Neill: Drama Worlds, 33-35. 8° Davis: Imagining the Real, 29. §7 Bethlenfalvy: Living Through Extremes, 259-262. 88 A tovabbiakban csak akkor jelzem a forräst a drämaöra bemutatäsänäl, amikor nem Bolton leiräsät hasznälom. Bolton: Acting in Classroom Drama, 222-227. ® Arthur Miller: Why I Wrote “The Crucible”, The New Yorker, 1996. oktdber 21-28., https://www. newyorker.com/magazine/1996/10/21/why-i-wrote-the-crucible (Letöltes: 2020. augusztus 1.) °° Uo. +44 »
