Page 42 [42]
OCR
A SZITUÁCIÓ Ha van konkrét tér, akkor kínálja magát a következő lépés: hogyan használjuk? A tárgyak mellett a szereplőket is el lehet benne helyezni szoborként, vagy állóképeket lehet alkotni a térben a történetből. Lehet a mese előzményeiből is megjeleníteni pillanatokat. Emellett a tér azt is megkönnyíti, hogy a szereplők nézőpontjából lássák a történetet a diákok. Ők maguk is megjeleníthetik valamelyik szereplő egy-egy fontos cselekedetét a térben, akár találkozhatnak a térben lévő szereppel, ha a tanár magára veszi például az apa szerepét. A favágó fiktív házának fiktív ajtaján kopogtatni is lehet. Megkönnyíti a diákok szerepbelépését, ha az általuk alkotott képzelt térhez kapcsolódva lépnek szerepbe. Például Jancsi és Juliska barátaiként, akik pár napja nem találkoztak a gyerekekkel, és ezért eljönnek érdeklődni a házhoz. Nyilván ebben az esetben tisztázni kell azt, hogy mit tudnak, mit nem tudnak, és mit sejthetnek a gyerekek barátai. Hasonló lehetőség, de mégis más helyzetet teremt, ha az egyik résztvevő az iskola tanárjaként kopogtat az ajtón, elmaradt tanítványait keresve. A fentiek talán igazolják, hogy a szituáció elemeinek felismerése és tudatos használata sokféle lehetőséget kínál a szövegelemzésre, és arra is, hogy elkezdjünk fiktív szituációt kialakítani a tanteremben. Belépés a fiktív szituációba A tantermi dráma egyik fontos célja, hogy a résztvevők a dilemmákat belülről vizsgálhassák, és onnan lássák a helyzet kínálta döntési lehetőségeket." Ez akkor valósulhat meg, ha akár rövidebb, akár hosszabb ideig a diákok beléphetnek ezekbe a fiktív helyzetekbe, és belülről tapasztalva tanulmányozhatják őket. Heathcote szerint a tanárnak előbb a szituáció iránti hitet kell kiépitenie ahhoz, hogy a résztvevők beléphessenek a fiktív helyzetbe. Ha sikerül a fikció iránti hitetlenséget felfüggeszteni, akkor onnantól a tanárnak a helyzet feszültségét kell fenntartania." A fikció iránti fokozatos elköteleződés kialakítására azért is használják gyakran a téralkotás valamilyen módját, mert nem teszi a résztvevőket kiszolgáltatott helyzetbe, nem érzik bámulva magukat. A feladatba fektetett kreatív energia elköteleződéstis jelent. Az általam tanulmányozott óráiban Heathcote a szituáció építését mindig a konkréttól kezdte," és amikor már volt valami konkrét, tárgyi, "5 Dorothy Heathcote: Drama as a process for change, in Liz Johnson — Cecily O’Neill (eds.): Collected Writings on Education and Drama, Evanston, Northwestern University Press, 1984, 119. Betty Jane Wagner: Dorothy Heathcote. Drama as a Learning Medium, Cheltenham, Stanley Thornes, 1990, 67. Bethlenfalvy: Living through extremes, 30. 76 77 +4] »
