Page 34 [34]
OCR
FIKCIÓ ÉS VALÓSÁG A DRÁMÁBAN abban a fiktív világban, amit néznek a nézők. Ezt B színtérnek nevezi. Ha nem kapcsolódik a színpad világa a kinti valóság problémáihoz, felismerhető tárgyi elemeihez, akkor a nézők, akiknek a színdarab értelmezésben a való világ a referenciapontjuk, nem fogják érteni, mi történik. Bond a harmadik, C rétegnek azt nevezi, ahogyan a színpad fiktív valósága életre kell, azok a történések, szövegek, azok a cselekvések és vizualitás, ami megnyitja a teret a néző képzeletének. Mert a D színtér, ahol a dráma valójában megtörténik: a néző képzelete. Bond szerint azért, hogy a nézők képzeletében dráma szülessen, a színpadi eseményeknek egyszerre kell építeniük a fikció és a valóság elemeire. Bond elmélete a színpaddal kapcsolatos, de a tantermi dráma számára is kínál hasznos szempontokat. Érdemes átgondolni, hogy az osztálytermi drámában teremtett fiktív világ milyen elemeiben tartalmazza a mai valóságot. Miben és hol tükröződik például egy reformkori történetben a 21. századi Magyarország. Ha be tudunk azonosítani olyan konkrét helyzetet vagy akár olyan tárgyakat, amin keresztül ez a kapcsolódás beazonosítható, akkor ezek lehetnek a tantermi drámánk kezdőpontjai, amin keresztül beléphetünk abba a történelmi korba, illetve annak a történelmi szituációnak a tantermünkben létrehozott fiktív leképezésébe. A színtér elmélet részeként Bond kitér arra is, hogy nemcsak a cselekmény, hanem a tér elemei és a tárgyak is megtestesítenek problémákat, viszonyokat. A színtérből adódó további kérdés az is, hogy mik azok a tevékenységek, amik a résztvevők képzeletét aktivizálják. Bond azt írja, hogy , a képzelet akkor szárnyal, amikor két lábbal a földön áll"."" A költői mondat praktikus tanácsként is hasznosítható. Minél konkrétabb tárgyból, mondatból, szituációból, kérdésből indul ki a tevékenység, annál könnyebb a képzeletnek bekapcsolódnia. Fontos, hogy a pedagógus a saját csoportjának jellemzőiből, érdeklődéséből induljon ki, amikor tervez. Ehhez David Davis kínál hasznos útmutatást. Rejtett tartalom és a kapcsolódás pontja" Davis szerint érdemes egy-egy történetnek megtalálni azt a rejtett tartalmát, amihez tudattalanul kapcsolódhat egy csoport." Davis Bruno Bettelheim elemzéseiből kiindulva használja a rejtett tartalom fogalmát. Példaként felhozza, hogy a kisgyerekek elhagyástól való félelme sok klasszikus mesében jelenik meg a Jancsi és Juliskától kezdve a Hamupipőkéig. Amikor a gyerekek ezeket a meséket újra 54, The imagination leaps when it has its feet firmly on the ground.” In Edward Bond: Edward Bond Letters, Vol. 1, Camberwell, Harwood Academic Publishers, 1994, 24. Davis a pszichológiai szakirodalmat követve a secondary symbolism és az angle of connection kifejezéseket használja. Én ezeket rejtett tartalom és a kapcsolódás pontjaként használom. Davis: Imagining the Real, 79. 55 56 033 e
