OCR
A TANTERMI DRAMA FO OSSZETEVOI Its all theatre című, egyik utolsó írásában Gavin Bolton azt állítja, hogy a jövőben a drámatanárokat arra kell megtanítani, hogy tudjanak , színházul"."" Félreértés ne essék, Bolton nem a színjátszás felé akarja terelni a pedagógusokat. Egyértelműen arról ír, hogy a dc-áma pedagógiai céljait segíti, ha a dramatanarok jobban értik a színház bizonyos elemeit, sőt azokat alkalmazni is tudják. Bolton alapvető állítása az, hogy káros a tantermi drámában szembeállítani egymással a pedagógiai aspektust a művészeti szempontokkal. Szerinte éppen azért hatékony pedagógiailag a dc$áma, mert művészet. A drámaóra résztvevőinek megértési folyamataiban akkor történik változás, amikor alkotókként vesznek részt a dráma folyamatában. Meggyőződésem, hogy a tanár akkor tudja segíteni a tanulók alkotó gondolkodását, ha képes önmagára is alkotóként tekinteni. Olyan alkotóként, akinek a célja, hogy a tanulókkal együtt tudjon elmerülni szövegekben, történetekben, helyzetekben, és azokban alkotó módon tudjon gondolkodni. Ennek a drámatanári nézőpontnak a felvételét szeretném lehetővé tenni, ehhez kínálok néhány olyan alapvetést, ami segítheti a tanárokat a drcrámás tevékenységek strukturálásban. Az elméleti egységekbe több ponton olyan gyakorlatban alkalmazható tevékenységet illesztek, amik önmagukban nem funkcionálnak óratervként, viszont érthetővé teszik az elmélet és gyakorlat kapcsolatát. Az egyik fontos alapvetés a jel és jelentés viszonya a tanteremben és a drámaórán. Hasznos innen indulni, hogy aztán tárgyalhassuk a dramäban hasznält fikció és a minket körülvevő valóság viszonyát. Ezután elmélyedünk a szituáció fogalmában, és abban, hogy miként lehet a szituáció elemeit átjáróként használni a drámaóra felé. Végül pedig a dramatikus keret fogalmát járjuk körbe, hogy megvizsgáljuk, miként segítheti elő a megértésbeli változást egy fiktív feladat. 30 Gavin Bolton: It’s all theatre, in David Davis (ed.): Gavin Bolton: Essential writings, Stoke-onTrent, Trentham Books, 2010, 163-175. e 23 e