Oldal 15 [15]
OCR
NARRATÍVA ÉS DRÁMA kell reflektálnia arra, hogy mi az elfogadható az emberi viszonyokban, és mikor történik határátlépés. És végül, tükröznie kell valamilyen narrátori nézőpontot, a történetnek kell, hogy legyen valamilyen elbeszélője." Ugyanezeket az elemeket használjuk a történetalkotással párhuzamosan a valóság történéseinek értelmezésében is. A történetalkotásban használt elemeket, a narratív mintázatokat, a magyarázó történetelemeket a minket körülvevő kulturális kelléktárból, hagyományból merítjük, ezáltal nemcsak a kulturális közegünk részévé, hanem annak képviselőivé is válunk. Antonio Damasio fontos szerepet tulajdonít a narratíváknak a személyiség — az én — kialakulásának folyamatában.? Kutatásaiban azt vizsgálja, hogy az agy melyik részében található az én, amihez különböző agyi sérüléseket szenvedett emberek vizsgálatából is gyűjt anyagot. Számunkra igazából elméletének az a része érdekes, amely szerint az agytörzsben lévő proto-én én-maggá, majd végül önéletrajzi énné fejlődik." Damasio szerint ez az önéletrajzi én egy közösségi énből és egy spirituális énből tevődik össze, ahol mindkettő olyan struktúrát kínál, amely mentén az élet történései narratívává tudnak válni. Mindeddig nem irodalmi művekről, hanem hétköznapi történetekről, és azok jellemzőiről volt szó. Míg az irodalmi történeteket többnyire fikcióként, addig a mindennapi élet vagy a személyes múlt elbeszéléseit gyakran valóságként kezeljük. Ugyanakkor az irodalmi és a hétköznapi elbeszélések funkciói többnyire megegyeznek. A történetek (akár fiktív, kitalált, irodalomi történetről, akár a mindennapi élet valós történeteiről legyen is szó) a világ és önmagunk megértését szolgálják, miközben sokrétű kulturális eszköztár és hagyomány részét képezik. Az ember sok szempontból hasonló szükségletek kielégítésére használja az egyiket, mint a másikat. Éppen amiatt, hogy ennyire központi szerepet játszanak a történetek környezetünk és önmagunk megértésében, nagyon jól használhatók arra, hogy manipulálják a világról és önmagunkról alkotott képünket. A következő részben néhány példán keresztül szeretném bemutatni azt, hogy milyen módon használhatók a történetek arra, hogy az emberek valóságképét befolyásolják. A hallott, olvasott történetek ott működnek az elménkben, részévé válnak annak, ahogy a körülöttünk lévő eseményeket érzékeljük, magyarázzuk. És ezzel könnyű visszaélni. Akár a közélet, a politika terén, akár gazdasági téren. Érdekes felismerésekkel találkozhatunk azzal kapcsolatban, hogy a fogyasztói 8 Bruner: Acts of Meaning, 77. ° Antonio Damasio: Self Comes to Mind. Constructing the Conscious Brain, New York, Pantheon Books, 2010, 26-39. 0 Uo., 28: Proto-self, core-self, autobiographical-self. + |4 +
