Oldal 14 [14]
OCR
MIRE HASZNÁLJUK A TÖRTÉNETEKET, ÉS ŐK MIRE HASZNÁLNAK MINKET gondolkodás az , általános okokkal s azok rögzítésével foglalkozik, és [a] magyarázat formális, matematikai rendszerének ideálját próbálja kielégíteni", addig a , narratívum az emberi szándékok viszontagságaival foglalkozik".? Bizonyos szempontból nincs ebben semmi új, hiszen tudjuk, hogy az ember ősidők óta tanul történeteken keresztül, mégis fontosnak tartom, ahogy a Bruner által is képviselt kulturális pszichológia rehabilitálja a narratívák szerepét a megértésben, a szocializäciöban és az identitäsalkotäsban.? Mindenki találkozott már azzal, hogy gyerekek a tárgyakat, természeti jelenségeket emberi tulajdonságokkal ruházzák fel. , Az állatok és a fák beszélnek, a vihar és a szél dühös, a karosszék felnyög. Ezeket a lényeket történetté szerkesztik, hogy értelmük legyen. A mese a filozófia egyik formája" — írja költőien Edward Bond drámaíró erről a jelenségről, amikor a gyerekek az antropomorfizálás segítségével adnak jelentést az olykor ijesztő történéseknek. Talán kicsit birtokba is veszik azt, amiről mesélnek, hiszen a mesejükben - a tärgyi valösággal ellentétben — lehetőségük van alakítani a szándékokat, magyarázatokat. Ez a folyamat fontos állomása annak, ahogyan a tárgyi valóságról belső, szubjektív valóságképet alkot az ember. Amikor a valóságról beszélünk, különösen társadalmi jelenségek esetén, akkor többnyire nem a materiális valóról beszélünk, hanem a valóságról alkotott megértésünkről, ami a fejünkben van." Amikor felnőttként valamilyen furcsa esemény szemtanúi leszünk a villamoson, akkor gyakran elkezdünk történetet szőni, ami magyarázatot adhat a furcsaságra. Hiszen megnyugtató, ha értjük a minket körülvevő világot, még akkor is, ha nem feltétlenül megnyugtató történetet képzelünk egy-egy esemény mögé. Bruner szerint a történetek többsége a hétköznapitól való eltérésről, a társadalmi normák áthágásról szól, amivel a történetek éppen annak a tudatát erősítik, hogy mi az, ami elfogadható és mi az, ami nem. Emellett a narratívák a társadalmi interakciók, konfliktusok kezeléséhez is mintát kínálnak, a lehetséges reakciók kelléktára is kiolvasható belőlük." A narratívák egészen kicsi kortól elsajátítható eszközt adnak az események történetté formálására. Bruner a hatékony narratíva négy elemét határozza meg. Egyrészt a történetnek hangsúlyoznia kell, hogy a szereplők bizonyos célok megvalósításáért cselekszenek. Másrészt az eseményeket valamilyen struktúrába kell rendeznie. Harmadrészt, érzékenyen Uo., 20. Uo., 23. Jerome Bruner: Acts of Meaning, London, Harvard University Press, 1990, 20. „Animals and trees talk, storm and wind are angry, the chair groans. These ‘beings’ are arranged into stories which provide meanings. A story is a form of philosophy.” Edward Bond: The Cap, in Plays: 7, London, Methuen, 2003, xxxiii. § Bruner: Acts of Meaning, 24. 7 Bruner: Acts of Meaning, 97. a 8 w nn +13 +
