Oldal 395 [395]
OCR
jedtebb késő középkori típusának nevezett?" A többi szertartáselem ehhez hasonlóan korántsem tekinthető speciális magyarországi fejleménynek" A Tridentinum utáni magyarországi egyháztörténet egyik kiemelkedő személyisége, Telegdi Miklós pécsi püspök, esztergomi adminisztrátor volt, akinek liturgiatörténeti szempontból határkőnek számító rituáléja Agendarius liber... címen előbb 1583-ban, majd kisebb bővítéssel (immár az egyházi vezető halála után) 1596-ban jelent meg. Telegdi a korábbi esztergomi rítushoz képest átdolgozott, egyéb (egyelőre még tisztázatlan) nyugat- és közép-európai mintákat is figyelembe vevő szertartásrendet állított össze. Az Agendarius vonatkozó ordója már szót sem ejt a zarándokkellékekről, a Benedictio peregrinorum című rítus teljes egészében a zarándokok megáldására vonatkozik, amelyhez ugyancsak a zarándokok megérkezés utáni benedikciója csatlakozik? Az utasításokat nélkülöző ordó az útnak indulók és a hazaérkezők megáldására egyaránt két-két orációt írt elő, amelyeket responzériumok vezettek be. Ehhez járult még a hazaérkező zarándokok szenteltvízzel történő meghintése és rövid, formulaszerű megáldása?? Az említett negy oräciöböl mindössze egy (Ömnipotens sempiterne Deus, humani generis reformator et auctor...)”* szerepel az esztergomi Obsequialek fentebb bemutatott szöveghagyományában. (A szertartás célját tekintve fontos utalást jelent az imádság azon sora, amely egy jelzős szerkezetben a zarándoklat célállomását is elárulja. Míg az Ordo et ritus itt még csupán Péter és Pál apostolok (római) sírját emlegeti," addig az Agendarius a kegyhelyek egész tipológiáját felsorakoztatja lehetőségkent.)”° A mäsik härom imádságot Telegdi nem az őt megelőző magyarországi, hanem vélhetően a középkori, illetve kortárs európai rítuskínálatból kölcsönöz5 Franz 1909, II. 275—277, 288. *! A rítuselemek szöveges előképeire, illetve párhuzamaira lásd — egy felszíni letapogatás eredményeképp — a 343. jegyzetben idézett művek ugyanott megjelölt oldalait. Három orâcié (Exaudinos Domine, etiter famulorum tuorum...; Adesto Domine supplicationibus nostris...; Deus humilium visitator, gui faterna nos dilectione...) a 17. század elején — részben középkori előzmények nyomán - kialakított római rítusban is visszatér. 5 TA 1596, 194-198. 55 Deinde aspergantur agua benedicta et dicatur: Benedicat vos omnipotens Deus, Pater +, et Filius + et Spiritus + Sanctus. Amen.” — TA 1596, 198. Az imádság a rítus legrégebbi, 11. századi rétegéhez tartozik. V6. Franz 1909, II. 276-277. „...hos quaesumus ad beatorum apostolorum Petri et Pauli limina adorare pergentes. . ." — OR 1560, f. 48v. „...hos famulos tuos quoque ad S. Mariae matris filii tui, vel ad apostolorum tuorum 354 355 356 Petri et Pauli, vel S[ancti]. Jacobi, vel S[ancti]. N. volentes limina properare...” — TA 1596, 195. Ezek a kitételek is bizonyítják, hogy az ordók még akkor is a vallásos célú zarándokok megáldására irányultak, ha ezt így külön nem is jelölték, mint a későbbi római rituáléban. 394
