Oldal 137 [137]
OCR
I. Elemek 1. Víz A hivatalos egyházi szentelmények közül kétségkívül első helyen áll a víz szentelése. A kora újkor folyamán használatos vízszentelési imádságok, szertartásrészletek eredetüket tekintve nagyrészt középkori szertartásokra nyúlnak vissza." A keresztvíz megszentelése már az ősegyházi korban kimutatható. A 8. század körül keletkezett a benedictio maior salis et aguae rítusa, amely — az egyik legfontosabb és leguniverzálisabb vízszentelési eljárásként — később a rituálék többségében helyet kapott." A só segítségével megszentelt víz fő feladata kimondottan az volt, hogy szétszórásával sikerüljön ,a szántóföldektől, rétektől, állatoktól elhárítani minden csapást s az emberektől és állatoktól minden betegséget". A , nagyobb" vízszentelési rítus mellett több , kisebb" (közöttük a benedictio minor salis et aguae) és változatos célzatú benedikciót is kialakítottak. Utóbbiak közül a legszélesebb körben a Rituale Romanum által népszerűsített, viszonylag rövid, általános célzatú eljárás terjedt el, amelynek alább az esztergomi szertartáskönyvben található szövegét közöljük (a). A szertartásrend ugyanakkor több hazai kiadású , félhivatalos" benedikcióskönyvben is helyet kapott. A sóval, krizmával és a katekumenek olajával elegyített keresztvíz megszentelésének kijelölt időpontja a nyugati egyházban nagyszombat és pünkösd vigíliája volt, míg keleten a vízkereszt vigíliáján történő nagy vízszentelés szolgálta ezt a célt. Alább az esztergomi szertartáskönyv — római minta alapján kialakított — ordóját közöljük, amely e két ünnepen kívül a kifogyott keresztvíz pótlására irányu! — Általában a víz megáldásáról: Probst 1857, 179-186; Bartsch 1967, 259-290, 354—386; Mihälyfi 1926, 423-427. A keleti ritusböl: Goar 1647, 441-460. A középkori vízszentelési eljárások legrészletesebb történeti összefoglalója: Franz 1909, I. 43-220. További középkori szövegközlések: Ottosen 1970, 33—44; Freisen 1898a, 4—7; Freisen 1898b, 3-5, Freisen 1904, 5-8, 144-146, 163-165; Schönfelder 1904-1906, I. 27-28; Stapper 1906, 31-33. A szertartäs 12. szäzadi szövegere: Franz 1904, 131-138. * Mihalyfi 1926, 424. ° Sz6 szerinti pärhuzamai, elökepei: LS 1523, 202°-205; ROM 1614, 142-143; 1635, 237240; OR 1560, 1’-3; TA 1596, 158-162. ° AD 1774, 202-204. „Benedictio communis aquae lustralis”; FT 1739, 4-7. „De benedictione salis et aquae”. 136
