Oldal 107 [107]
OCR
hasznos szokás sok helyütt a Szent Ágota-napi kenyéráldás. A tűzvész elleni szentelményt a hívek hazaviszik, és szükség esetén a lángok közé vetik. , Ahol pedig ez a szokás még nincs bevezetve, vezessék be dicséretesen, és a templomban a mise előtt vagy után végezzék el az áldást" — fordítható magyarra az előírás latin szövege. A szertartás a 66. zsoltárral kezdődött, majd a responzórium után három hosszabb imádság következett. Az első két oráció Jézus Krisztus felé irányult, akitől Ágota szűz és vértanú érdemeire való hivatkozással azt kérték, hogy az így megszentelt kenyerek — a lángok közé vetve — alkalmasak legyenek akár természetes, akár természetfeletti keletkezésű tüzek megfékezésére és eloltására. A harmadik könyörgés a , mindenható Istenhez" szólt, akitől szintén Ágota közbenjárására ugyancsak a tűz elleni védelem különleges erejének kiárasztását kérték a kenyerekre, amelyeket — ahogy az ima fogalmaz — a hívő nép kegyesen felajánlott megszentelésre. A szertartás a következő áldással zárult: , A mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldása, és Szent Ágota szűz és vértanú közbenjárása szálljon le és maradjon e kenyereken, valamint mindenkin, aki ezekből fogyaszt. A mi Urunk Jézus Krisztus által, Ámen." Végezetül a kenyereket meghintették szenteltvízzel és láng fölé tartották." A rendelkezésünkre álló liturgikus forrásadatok tanulságainak összegzéseként valószínűsíthető, hogy a késő középkori keletkezésű áldás, amely a 16. századtól adatolható a nyugateurópai egyházi gyakorlatban, a 17. században különféle közvetítő csatornákon keresztül terjedt el a cseh, lengyel és magyar területeken. A benedikció elterjesztésében a szerzetespapság, közülük is elsősorban a ferencesek játszottak kiemelkedő szerepet, akik az egyházi hierarchia alsó rétegeként különösen fogékonyak voltak a népi vallásosság mélyen gyökerező igényeinek kiszolgálására. Közismert, hogy a ferencesek kolostoraik és missziós központjaik révén kiemelkedő szerepet játszottak a hódoltsági területek katolikus pasztorációjában. Az idézett adatok és más hasonló jellegű áldások párhuzamos sorsa alapján feltételezhető, hogy az Ágota-kenyér használata az alföldi, délalföldi területeken is elterjedt a 17—18. században. Erre utal a kalocsai egyházmegye rituáléjának emlí tett előírása, és ezt erősítik a Fasciculus triplex itteni használatára vonatkozó egyértelmű adatok." Az Ágota-napi kenyéráldás azon egyházi szokások közé tartozik, amelyek a 20. századra már kivesztek a mindennapi gyakorlatból. A tűzvésztől oltalmazó Szent Ágota szerepét a 18. század folyamán nálunk is fokozatosan a Flórián-kultusz vál totta föl. Ágota tiszteletét mindössze néhány templomtitulus és harangfelirat ® FT 1739, 28-30. 50 Fentebb már említettük a bácskai Bezdán plébániai könyvállományáról készült 1767. évi lajstrom adatát: Kalocsai Érseki Levéltár (KÉL) I. E. 16. kötet. 320. A szomszédos Küllőd plébániája számára maga Csáky Miklós érsek adományozta a Fasciculus triplex egy példányát a 18. század közepén. KÉL 1. b. Küllőd. 1. a. Könyvjegyzék (1756). 106
