Oldal 103 [103]
OCR
Ágota az egyház egyik korai vértanúszentje, aki a szicíliai Catania városában élt a 3. században. A három évszázaddal később keletkezett, több-kevesebb történeti hitelű mártírakták szerint az előkelő szűz a Decius-féle üldözések idején került összetűzésbe a helyi hatalommal. Bebörtönözték és válogatott kegyetlenségű kínzásoknak vetették alá. Ő azonban nem volt hajlandó megtagadni hitét és megszegni szüzességi fogadalmát. A legenda szerint a megcsonkított testét, levágott mellét éjjel maga Szent Péter gyógyította meg. Az égetéses kínzásokat fokozandó a börtönpadlón cserépdarabokat és forró parazsat terítettek szét, majd ebben forgatták meg meztelenül. A börtönben halt meg Kr. u. 251 körül. Sírjára angyalok helyeztek márványtáblát, a következő felirattal: , MENTEM SANCTAM SPONTANEAM HONOREM DEO ET PATRIAE LIBERATIONE (Szent és kész elmét, az Istennek tiszteletet és a hazAnak szabadulast). Haldla napjának egyéves évfordulóján kitört az Etna, amelynek pusztítását a város lakói az Ágota koporsóját borító lepel segítségével akadályozták meg. Ágota tisztelete viszonylag gyorsan elterjedt a keresztény Európában. A középkor legnépszerűbb szentjei közé tartozott. Oltalmára és közbenjárására elsősorban a tűzvész esetén számítottak. E funkcióját Catania lakossága is erősítette, akik az évszázadok során számos alkalommal kérték segítségét a vulkánkitörések ellen. A csodáit számba vevő akták első helyen a szicíliai város többszöri megmenekülésének látványos eseményeit tartalmazzák. Emellett számos csodás gyógyulást, megszállottsági esetet jegyeztek fel kalandos sorsú holtteste és különféle ereklyéi kapcsán." A hagyomány február 5-ét rögzítette Ágota halálának napjaként, és mind a mai napig ezen a napon ünnepli meg emlékét az egyház. Mind e naphoz, mind pedig a vértanú közbenjárásához az évszázadok során számos olyan szenttiszteleti elem társult, amelyek egyfelől a történeti forrásokban, másfelől — töredékes és némiképp átalakult formában — a népi hiedelmek rétegében ragadhatók meg. Az Ágotattisztelethez tartozó laikus vallási jelenségek nagy része valamilyen módon kapcsolatba hozható a szent életrajzi legendáriumában megőrződött momentumokkal. Európa különféle tájain jó néhány efféle szokást és hiedelmet rögzítettek a 19—20. századi néprajzi leírások. Németországban, főként a délnémet katolikus vidéken kenyeret, gyertyát, vizet, lisztet, bort és gyümölcsöket szentel tek Ágota tiszteletére. A szentelmények és adományok profán használatában a tűzvész elleni védekezés mellett a szántóföldi vetések és a haszonállatok védelme, a haláljóslás, a különféle betegségek, köztük a mellbetegségek elleni védelem stb. egyaránt szerepet játszott." "5 LThK I. 126; Vogel 1866-1868, I. 108-110; Bälint 1977, 1. 208. AS 1658, I. 595—656. *° HDA I. 208-211; Freudenthal 1931, passim; Pascher 1963, 600. 102
