Oldal 96 [96]
OCR
pontjába." Nem térve ki e kifejezési formák vallástörténeti és folklorisztikai távlataira, akövetkezőkben mindössze a benedikciók elemeiként, a vallásos és mágikus viszonyrendszer mentén vizsgáljuk meg tartalmi és formai jellemzőiket. Ebben az elméleti keretben Pócs Éva különítette el egymástól a ráolvasások, az imák és az äldäs-/ätokszövegek jellemzöit. A tisztän mágikus viszonyt mutató ráolvasáshoz és a tisztán vallásos viszonyt kifejező imákhoz képest az äldäs- Es ätokszövegek a felsőbb hatalomra való hivatkozás révén egyszerre képviselik a vallásos, a rítus tárgyához való közvetlen odafordulás révén pedig a mágikus karaktert." Az áldások ritkán jelennek meg önállóan, egyes szám első személyben a benedikciókban. Ilyenkor is elengedhetetlen, hogy a mondat egy felső hatalmakra (általában a Szentháromságra) történő hivatkozást is tartalmazzon. Ugyancsak gyakran utalnak az áldás funkciójára is. Példaként a ruta és a kámfor megáldásának szövegét idézzük magyar fordításban: Megáldalak téged tehát rutának teremtménye a Szentháromság, az Atya és az ő egyszülött fia, a mi urunk Jézus Krisztus és a Szentlélek nevében, hogy légy elűzője az ördögnek és minden cimborájának, ő általa, aki eljövendő élőket és holtakat és a világot lángokban ítélni. Amen. (Sacra arca benedictionum, 1697)” Megáldalak téged kámfornak teremtménye az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, aki téged az emberi nem oltalmára alkotott. Kérünk azért urunk Istenünk, hogy ez a kámfor szolgáid számára a szentséges háromság nevében üdvös gyógyszerré váljon, és jelentsen tökéletes védelmet az elmében és a testben. Aki a tökéletes háromságban élsz és uralkodsz örökkön Srdkké. Amen. (Sacra arca benedictionum, 1697)” Sokkal gyakoribb, hogy az áldások ima (oráció) keretében épülnek be a benedikciókba. Ezek általában , oremus" felszólítással kezdődnek. A változó hosszúságú imák elején leggyakrabban az Atya(isten) vagy Krisztus megszólítása, erőteljes attribútumainak említése áll. Középpontjukban az a kérés van, amelyre az ordó vonatkozik: általában áldást (benedicere), esetleg szentelést (sanctificare) kérnek valamire, ritkábban , szentté tesznek" (consecrare) valamit, és előfordul, hogy exorcizmust (exorcere) kérnek az adott tárgyra vonatkozóan. Az említett szavak LT kiejtésekor a pap — az előírás szerint — általában keresztet rajzol, amellyel mint ál Vö. Hampp 1961; Heiler 1961; Pócs 1988. "Pócs 1988, 635. Latin eredetijét lásd a szöveggyűjtemény megfelelő [III. 10. b.] ordöjäban. Latin eredetijét lásd a szöveggyűjtemény megfelelő [[II. 17. b.] ordójában. 95
