Oldal 81 [81]
OCR
Magára a szertartásra és annak papi cselekményeire vonatkozóan viszonylag szűkszavú a leírás. Eszközként — a kereszten kívül — csupán a lila stólát említi, amit a pap a megszállott nyakára tekerhetett. A rítus leírásában sűrűn (legalább ötvenszer) szerepel a kereszt jele, amit a pap a kezével vagy a levegőbe, vagy a páciens testére rajzolt. Emellett a szenteltvíz használatát javasolták, tömjénről vagy szentelt olajról nem tettek említést. A szertartásleírás nagyobb hányadát a zsoltárok, evangéliumok és egyéb bibliai textusok teszik ki, valamint fél tucat oráció és néhány hosszabb exorcizmusszöveg alkotja az ordót. Utóbbiak szövege nagyrészt a szentírás mondataira és kifejezésire vezethető vissza. Az alább bemutatott esettanulmányok adatai egyértelművé teszik, hogy ha egy pap valóban ördögűzéshez fogott a 18. századi Magyarországon, ritkán ért el sikereket pusztán e hivatalos szertartásrend alkalmazásával. Nem véletlen, hogy a közkedvelt európai exorcista manuálok több jeles darabja nálunk is nagy népszerűségnek örvendett. Maximilian von Eynatten antwerpeni kanonok vagy az itáliai ferences Hieronymus Mengi (Girolamo Menghi) neve és gyűjteménye idehaza is ismert volt egyházi körökben." Műveik időnként eldugott falusi plébániák könyvjegyzékeiben is feltűnnek." Az , alternatív" kézikönyvek valódi használatát leginkább csak azokban a megtörtént és (szerencsés esetben) dokumentált szituációkban tudjuk nyomon követni és értékelni, amelyek módot adnak a kora újkori ördögűzés mikrotörténeti jellegű megközelítésére. Bár időben ez a későbbi, mégis előre vesszük és rövidebben érintjük a ferences Szmendrovich Rókus tevékenységét, aki 1766 és 1769 között a bácskai Zomborban tett szert népszerűségre karizmatikus alkatával, prédikációs és gyóntatási képességeivel, és legfőképpen gyógyító célzatú ördögűző-eljárásaival. Mivel utóbbi , szolgáltatását" a környékbeli görögkeleti vallásúak számára is nyitva hagyta, elég hamar szemet szúrt a kalocsai érsekség egyházi méltóságai számára. A vizsgálatok, szenvedélyes hangú viták, érvek és ellenérvek egy kerek történetet kereteznek, amely mindenképpen egy önálló monográfiát igényelne." Ami most itt számunkra érdekes, az elsősorban a zombori ferences exorcizmusainak rituális oldala. Már az első ördögűzésről szóló beszámoló leírja, hogy Szmendrovich előbb a hivatalos kalocsai egyházmegyei rituálé (rómaival megegyező) szertartásmenetét alkalmazta, majd elővette a középkori gyökerű, súlyos exorcizmusok változatos korpuszát jelentő alternatív gyűjteményét: Hieronymus Mengi Flagellum daemo4 4 num és Fustis daamonum című kézikönyvét. Ugy tűnik, a fráter később is mindent vu megpróbált. Felvonultatta a nyugati egyház évezredes ördögűző-gyakorlatának ”# Eynatten 1926; FD 1697; FuD 1697. Mindkét szerzőről és műveikről lásd összefoglalóan: Probst 2008. 15 Lásd pl. Kapoly plébániájának 19. század eleji könyvjegyzékét, ahol Mengi Flagellum daemonumja szerepel: Hermann-Eberhardt 1942, 214. 16 Az elömunkälatokra läsd: Barth 2005a; 2007b; 2008a. 80
