Oldal 80 [80]
OCR
szó szerint emelte át az esztergomi szerkönyvbe."" Az ott kialakított szertartásrend gyakorlatilag a 20. századig érvényben maradt, és betű szerint átvették azt nemcsak az esztergomi, hanem a többi hazai egyházmegye szertartáskönyv-összeállítói is." Azt mondhatjuk, hogy a szentségek és szentelmények liturgiája terén éppen ezen a ponton érvényesült a legsikeresebben a római centralizációs törekvés. Mivel ez a szöveg a , botrányos" ördögűzési esetek kapcsán is gyakori hivatkozásként tűnt föl, és ismereteink szerint nálunk még nem közölték, ezért döntöttünk úgy, hogy szöveggyűjteményünk végén ezt az ordót szerepeltetjük. A szertartásra vonatkozó utasítások és maguknak a liturgikus szövegeknek a közlése azért is tanulságos, mert Pázmány rituáléja szolgált mintaként az egyetlen eddig ismert hazai , kálvinista" ördögűzési szertartásrend összeállítója, Samorjai János számára." A Rituale Strigoniense ördögűzési szertartásrendje a papok számára kiadott utasításokkal kezdődött. Ezek egyrészt a szertartást végző egyháziakra vonatkozó követelményekre, másrészt a szertartás körülményeire utaltak. Mindenekelőtt a legfontosabb feladat a megszállottság tényének tisztázása és bizonyítása volt. A hasonló tünetek miatt fennállt a veszélye annak, hogy bizonyos betegségeket a démoni obsessio következményének tulajdonítanak. A megszállottság egyértelmű jelei a következők voltak: idegen nyelven szólás és értés; távoli vagy elrejtett dol gok felfedezése; életkortól és állapottól eltérő, nagyobb testi erő mutatkozása. A papoknak figyelmet kellett fordítani a démonok esetleges cselvetéseire: nehogy idő előtt abbahagyják a szertartást, félrevezessék őket válaszaikkal, ne törődjenek az esetleges víziókkal, látomásokkal, maleficium esetén nehogy ők maguk is , babonákkal" éljenek stb. Sikerüket az ima és a böjt segíthette elő. A szertartás elvégzésének rendes helye a templom volt. Magát a megszállottat is érdemes volt meggyóntatni és megáldoztatni a rítus elvégzése előtt. A keze ügyében vagy a közelben keresztet helyeztek el. Az ördögűzőnek nem volt szabad szószátyárkodni, kíváncsiskodó kérdéseket feltenni, az exorcizmus szövegeit hatalommal és szívből, nagy hittel, alázattal és szenvedéllyel olvasta fel. Ha az ördögöt látta a test ben mozogni, akkor a kidudorodásra keresztet rajzolt és behintette szenteltvízzel. Figyelnie kellett, hogy miként reagálnak a démonok a szavak erejére, és a hatásosakat többször el kell ismételni. Magát az egész szertartást is meg lehetett többször ismételni mindaddig, amíg a siker be nem következett. Gyógyszert a pap nem adhatott, nők exorcizálása esetén ügyelni kellett a tanúk jelenlétére és a tisztességre. Előírták, hogy exorcizmus közben lehetőleg ne a saját, hanem a Szentírás szavait használja. A rontás jeleit kutassa fel és távolítsa el a testből, majd égesse el. "STR 1625, 263—292; ROM 1614, 198—219; 1635, 333—349. Mm A Rituale Strigoniense 20. század eleji kiadásai már nem is közölték az ordót, hanem az érdeklődő olvasót (engedéllyel rendelkező papot) a Rituale Romanumhoz utasították. — STR 1909, 488. 5 Samorjai ördögűző rendtartására: Szacsvay 2002. 79
