Oldal 70 [70]
OCR
Végezetül a ferencesek által folytatott benedikciós tevékenység szinte kimeríthetetlen tárházának egy kevéssé ismert megjelenési formájára utalunk. A , félhivatalos” äldäs-/ätokszövegek elökerüleset nem csupán a nyomtatott gyűjteményekből, kézikönyvekből, vagy a szertartáskönyvek kéziratos bejegyzéseiből, kiegészítéseiből várhatjuk. Gyakorlatilag bárhonnan előkerülhetnek, miként azt néhány fenti példánk alátámasztja. Kevesen számítanának azonban arra, hogy a benedikciós gyakorlat nyomai akár egy 18. századi anyakönyvben is felbukkanhatnak. Persze a sükösdi plébánia történetét feldolgozó Udvardy József sem benedikciókat keresett a helyi keresztelési és házasságkötési matrikulában. Az említett kötetek több olyan rövid, latin nyelvű imádságot tartalmaznak, amelyek a fentebb emlegetett szövegeknél némiképp szorosabb kapcsolatot mutatnak a paraszti räolvasäsokkal. A 14 ferences ihletesü formulát Rády Imre sükösdi plébános jegyezte be az anyakönyvekbe. A szövegek egy része valamilyen testi bajjal, betegséggel (láz, orrvérzés, fogfájás, fejfájás) kapcsolatos, másik része különféle rontások ellen irányul. Az imádságok egyházi vagy laikus használatának, paraszti ráolvasásokkal való kapcsolatának problematikájára alább még visszatérünk." 6. A jezsuiták benedikciós tevékenységének forrásai A ferences rendiek mellett röviden meg kell emlékeznünk a jezsuiták által gyakorolt benedikciós tevékenység főbb irányairól és néhány — e szempontból eleddig kiaknázatlan — forráscsoportról. Annak ellenére, hogy a két szóban forgó szerzetesrend egymástól eltérő vallásos mentalitást képviselt, témánk szempontjából mégis párhuzamba állíthatók. A 17. század elejétől kibontakozó hódoltsági és erdélyi jezsuita missziók tagjai eleinte gyanakodva és rosszallóan tekintettek a , műveletlen" ferencesek életközeli, spirituális pasztorációjára." A két rend egymással rivalizáló tagjai közötti gyakori összezördülések, ellenségeskedések kialakulásához — amelyek leírásai a korabeli missziós dokumentumokat színesítik —ez a körülményis hozzájárult. A Tridentinum szilárd dogmatikai alapjai szerint tevékenykedő jezsuiták missziós élményeik hatására hamar belátták, hogy a látványos eredmények elérése érdekében alkalmaz155 Udvardy József műve a sükösdi plébánia történetéről kéziratban maradt. A 14 formula szövegét azonban Radó Polikárp is lemásolta, akinek ún. , néprajzi kartotékjait" tanítványa, Mester Imre használhatta értekezéséhez. Így a formulák nagy részének közlését és a bejegyzések keletkezéstörténetét lásd: Mester 1954, 8, 142—179. Vélhetően Udvardy kézirata alapján közölte újabban az imádságokat: Sávai 1997, 215—218. A kora újkori katolikus missziók — utóbbi években ugrásszerűen megszaporodott — irodalmából mindössze a hódoltsági missziók történetének nagyszabású összefoglalására utalunk: Molnár 2002. 189 69
