Oldal 67 [67]
OCR
maleficium perfecisti in corpore istius infantis, ut statim sine omni mora destruas omne maleficium, ab eo auferas omnem ligaturam, facturam, fascinationem, ac guamcumgue molestiam: atgue totaliter ab eo recedas, trahendo mecum omnes immunditias, si quas in corpus illius immisisti, nec amplius habeas potestatem ei die vel nocte malum inferrendi. Si plures estis infestantes daemones: idem eadem authoritate in nomine JESU Christi vobis omnibus et singulis praecipio. Sic volo, sic jubeo, ut minister Christi et Ecclesiae in nomine Patris, et Filii, et Spiritus Sancti, Amen.” A , kötés, megcsinálás, igézés és mindenféle nehézség" eltávolításának emlegetése a 20. századi magyar néphit jól ismert fogalmait idézi. A szertartás záró momentuma egy rövid áldás volt, amit a gyerek fölött mondtak el: „A mi urunk Jézus Krisztus legyen veled, hogy megvédjen, legyen benned, hogy megőrizzen, legyen fölötted, hogy megáldjon, aki az Atyával és a Szentlélekkel tökéletes egységben él mindörökkön örökké, Ámen." Záró utasításként megjegyezték, hogy a pap figyelmeztesse a szülőket: keresztvetéssel, szenteltvízzel és más szentelményekkel óvják meg gyereküket az efféle ártalmaktól." Az Arca Domini imádságai között egyéb unikálisnak tekinthető benedikcióközlések is találhatók. Ismereteink szerint ez az egyetlen olyan nyomtatott könyv, amelynek több kiadásában helyet kapott a Szent János és Pál vértanúk tiszteletére történő gyertyaáldás szertartása." Az említett szentek patrocíniumán (június 26.) megáldott gyertyákat vihar ellen használták. A 4. században vértanúságot szenvedett római testvérpárt a késő középkortól kezdve mint időjárás-patrónusokat tisztelték a német nyelvterület egyes részein, az osztrák, cseh és morva tartományokban, valamint Magyarországon." A két Wetterherr" ilyetén oltalmazó attribútumai jól megfigyelhetők az ikonográfiai ábrázolásokon, erre utalnak a kápolnattitulusok és a tiszteletükre szentelt, minden bizonnyal vihar esetén megkondított harangok feliratai." A gyertyák János és Pál vértanúk ünnepén alkalmazott benedikciója feltehetőleg a 16. században keletkezett." A hivatalosan nem használt, ám a helyi, leginkább rendi gyakorlatban megtűrt szentelmények iskolapéldájának számít. Az Arca Domini imádságai közé pótlólag, betoldásként felvett benedikció szövege valójában kéziratban terjedt el a szerzetesek, illetve az alsópapság körében. Az elterjedés ilyesféle folyamata általában a szentelmények népi használatának leghomályosabb kérdése szokott lenni. Most sincs ez másképp, ám néhány véletlenül előkerült adalék kismértékben elősegítheti a probléma tisztázását. "PAD 1770(?), 149-151. # AD 1770(2), 219-221; AD 1843, 238-241. ' Koren 1934, 158-160; Schindler 1958. "6 Bálint 1977, I. 478-480. " Franz 1909, II. 59. 66
