Oldal 63 [63]
OCR
maz, amelyek különleges, ördögűző hatalommal felruházott cédulák készítésére irányultak. Az aprólékos procedúra keretében külön formulákkal áldották meg a cédulák anyagát, a rájuk ütött pecsétet, a tintát és a tollat is. Az ekképpen eléällított eszköz amulettként védte az embereket a tisztátalan lelkek támadásától, de alkalmas volt az állatok, a földek, az épületek stb. védelmére minden olyan kártétellel szemben, aminek rontás (maleficium) állt a hátterében. A preventív funkció mellett a cédulákat megszállottság vagy rontás bekövetkezte után is használ ták. Ilyen esetben az áldozattal lenyelették a varázserejű papírdarabokat. Ugyanígy tettek a nehéz szülések megkönnyítése érdekében is. Az , ördögűző könyvecske" benedikciói és exorcizmusai túlnyomórészt az ilyen típusú kora újkori szöveganyagra vezethetők vissza. A szertartás 17. századi franciskánus összeállítója az ismert és egyéb célra használatos imádságok formuláit, toposzait alkalmazta a cédulák alapanyagaira. Észrevette ezt az a kassai ferences rendi szerzetes is, aki egyik rendtársa számára lemásolta a gyűjteményt a 18. század közepén. Megjegyzése szerint a szövegek többsége Bernardus Sannig rituáléjából származik." A franciskánus szellem erdélyi fellegvárában, Csíksomlyón jelent meg a 18. század közepén az a kisalakú könyvecske, amely elsősorban vihar elleni áldás-/ átokimádságokat tartalmaz." A kötet címlapja és terjedelme (72 oldal) egy az egyben megegyezik egy évjelzés nélkül, valamikor a 18. század első felében Velencében kinyomtatott könyv adataival." A csíksomlyói kiadás nem véletlenül szerepelteti a „reimpressum” megjegyzest cimlapjän. A Fasciculus benedictionum nem azonosítható összeállítója (, S. R. E.") a szokásoknak megfelelően különféle egyházmegyei rituálékból és manuálékból merítette anyagát. A vihar távoltartására irányuló benedikciók és exorcizmusok mellett különféle rontások elleni imádságok is találhatók a kötetben. Példaként említhetjük a megigézett vagy valamely mágia által megkötött személyek feletti igen hatásos ellene esküvés (conjuratio potentissima super persona fascinata, aut magiüs guibusvis ligata) szövegét." Tartalmi összetételét és funkcióját tekintve az eddig ismertetett kézikönyvektől némileg eltér a népszerű Arca Domini című imakönyv, amely jó néhány kiadást megért a 18. században." A ferences ihletésű gyűjtemény elsősorban min5 Katona 1902, 63. ‘© FB 1749; vo. Petrik 1888-1989, V. 149. © Probst 1993, 129. Az emlitett előkép talán megfeleltethető a 19. század elején Fasciculus benedictionum címmel, Tarány falu plébániáján összeírt kötettel, amelyről annyit lehet tudni, hogy 1703-ban adták ki Velencében. Hermann-Eberhardt 1942, 151. EB 1749, 70-71. '? AD 1774. Az imakönyv különfele kiadäsainak könyveszeti lefräsät lásd: Petrik 1888— 1989, 1. 103-104; V. 36. Több kiadäs ev nelkül jelent meg. A datálható megjelenések 1739 és 1843 közé tehetők. 62
