Oldal 58 [58]
OCR
1697. április 3-án fejezte be. Mivel a kötetet író kéz nem folyóírással írt, a lejegyző kilétét nehéz lenne kideríteni. A Lendvay Placid főapát által irányított apátságban ebben az évben megközelítőleg 20 szerzetes élt." Közülük többen hagytak írásos nyomot az utókorra, különösen a rendkívül termékeny Lancsics Bonifác (1674-—1737) jeleskedett ekkoriban ilyen szempontból Pannonhalmán." Utóbbi val kapcsolatban figyelemre méltó körülmény, hogy gyógyászati célú, szintén kéziratos könyvecskéjének (Libellus Medicinalis pro diversis morbis curandis vel vitandis. . .) írása ugyanebben az évben, 1697-ben kezdődött." A lejegyző személyével kapcsolatos bizonytalanság mellett egy nem túl informativ megjegyzésen kiviil (,,Haec collecta sunt ex auctoribus orthodoxis...per quemdam fratrem professum ad S. Martinum Sacri Montis Pannoniae”) a benedikcióskönyv közvetlen forrásai sem derülnek ki a kéziratból. A szerzetesi élethez fűződő rítusok kapcsán egy helyen (f. 12v) említik, hogy az a rendi szertartäskönyvböl („ex Monastico Coeremoniali Ordinis S. P, N. Benedicti desumpta”) szärmazik. Ugyancsak egy, a temänk szempontjäböl nem releväns fogadalomtételi szertartás (f. 15v) esetében egyértelmű, hogy egy korábbi, 1675-ben megszövegezett ordo másolatáról van szó, amelynek petíciós formulájában ráadásul az akkori föapät, Gencsy Egyed (1630-1684) neve szerepel. A benedikciös &s exorcista szövegek eredetére vonatkozóan azonban az alábbiakban mi is csupán feltételezésekre és a késő középkori, kora újkori analógiák bemutatására szorítkozhatunk. Ami a szertartáskönyv valódi használatát illeti, ebből a szempontból leginkább azok a későbbi, r8. századi bejegyzések beszédesek, amelyek a kötet utolsó két fólióján (58r—59v) találhatók. Ezek egyrészt minden átmenet és magyarázat nélkül folytatják a sort, másrészt polemizálnak is a korábbiakkal (főként a rózsafüzér megáldásának , új" szertartása kapcsán). Az utolsó bejegyzett benedikciót 1778-ra datálták. Ugyanakkor e későbbi bejegyzések meggyőző érveket jelentenek arra vonatkozóan, hogy az általunk vizsgált szerkönyvet a 18. században — vélhetően a rend 1786-ban lezajlott feloszlatásáig — folyamatosan használták. I A hozzávetőleges számot a régi rendtörténeti sorozat névsorai (Molnar 1906, 677-681) alapján becsültük meg. Ugyanezt valószínűsíti: Hervay 2003, 341. Lendvay Placid főapátságára (1693—1699) lásd a pannonhalmi rendtörténetben írottakat, valamint a korszak átfogó összefoglalásait: Szakály 1996; Molnár 1996. Lancsics személyére és műveire: Gulyás 2006. A gyógyászati könyv (mai jelzete: PFK BK" 13/3) a XX. század elején éppen lappangott, úgyhogy tartalmára csak következtetni tudott a rendtörténet szerzője: Molnár 1906, 162 163 605. A két egykorú, egy helyen íródott gyógyítási célú kötet tulajdonképpen ugyanazon kor medicinális gyakorlatának két oldalát reprezentálja. 57
