Oldal 51 [51]
OCR
Benedictio aguae cum sale, ad aspergendum populum, guae fit singulis diebus dominicis (158—162) Benedictio pabuli in festo Sancti Stephani prothomartyris (162-167) Benedictio vini in festo Sancti Joannis evangelistae (167-171) Benedictio auri, thuris et myrrhae, trium munerum preciosorum, in festo Epiphaniae Domini (172-173) Benedictio pomorum in festo S. Blasii episcopi et martyris, contra dolorem gutturis (174-175) Benedictio segetum in festo Sancti Marci evangelistae (176-189) Benedictio novi panis in festo divisionis apostolorum (189-190) Benedictio novae uvae in festo transfigurationis domini (190) Benedictio herbarum in festo assumptionis Beatae Mariae (191-192) Benedictio novae domus (192-194) Benedictio peregrinorum (194-196) Super peregrinos ex peregrinatione reversos (196-198) Modus denuntiandi populo fideli festa et jejunia (198-210) Brevis exhortatio de matrimonio (210-219) Temeteskor valo praedikatio (219-227) Ha összevetjük Telegdi és Oláh szertartáskönyvének tartalmi arányait, jól látható az az eltolódás, amely a Tridentinum szellemiségében fogant Agendarius összeállításában a szentségek javára végbement. A 16. század végén érvényben lévő esztergomi szerkönyv mintegy másfélszáz oldalon keresztül foglalkozik a szentségek és a temetés kiszolgáltatásának rítusával, köztük a bérmálás, a gyónás és az áldozás kérdéskörével. Utóbbiak vonatkozásában adatai — magyar viszonylatban — szinte unikálisnak tekinthetők a korszakból. Ami a szentségektől — a későbbi rituálék szerkezetét idéző módon — gondosan elválasztott benedikciókat illeti, ezen a téren sem a jelentősebb bővülésnek, sem a kínálat csökkenésének nem ol vashatók ki egyértelmű tendenciái az obseguiálék anyagához képest. Feltűnő, hogy Telegdi egy az egyben elhagyta a nagyobb ünnepek liturgiájának (és az ezekkel összefüggő benedikcióknak) az ismertetését. A szülés és az esküvő utáni asszonyavatás, a víz és só, az új ház és a zarándokok megáldása mellett olyan kisebb ünnepekhez kötődő áldásokat közöl, amelyeknek csupán egy része (Szent Márk-napi búzaszentelés, Szent János-napi boráldás, Szent István-napi takarmányáldás, Nagyboldogasszony-napi növényáldás, az új szőlő megáldása Urunk Színeváltozása ünnepén) szerepelt a korábbi szertaráskönyveinkben. Az arany, mirha és tömjén vízkereszti megáldása és a Szent Balázs-napi almaszentelés (torokfájás ellen) először itt szerepel, majd — miként látni fogjuk — hasonló formában a későbbi évszázadok liturgikus hagyományában is átörökítődött. Nem így tör 50
