Oldal 47 [47]
OCR
szüntetésükhöz nemcsak az egyházi, hanem a világi vezetés segítségét is igénybe kellett venni." A biccsei határozatok (1600) a fent említett áldásokat „nyilvänvalóan istentelen és bálványozó, emberi eredetű hagyományoknak? nevezték." A tiltások több körmenetre (úrnapja, keresztjáró napok, vízkereszti házszentelés, húsvéti feltámadási körmenet), és , superstitiosusnak" titulált egyházi cselekedet re (vihar elleni harangozás, patrocíniumok megünneplése, Szent Iván-napi tűzgyújtás!) is kiterjeszkedtek."" Az előzőekben felvillantott idézetekkel természetesen korántsem merítettük ki a katolikus szentelményekre vonatkozó hazai protestáns kritika valamennyi forrásadatát. Ez nem is, csupán a szándékok és irányultságok érzékeltetése volt a célunk. Konkrét oka van viszont annak, hogy a protestáns adatokat szerepeltet jük a kora újkori benedikciós gyakorlat magyarországi forrásait bemutató fejezet élén. A népszokások történetével foglalkozó hazai néprajzi szakirodalomban ugyanis évtizedeken keresztül ezek és az ilyen jellegű antikatolikus leírások jelentették a kérdéskörre vonatkozó , adatokat". A témakör jeles kutatói, az összefoglaló áttekintések készítői úgy idézték a korabeli protestáns prédikátorok kétségkí vül szórakoztató, ám nyilvánvalóan elfogult és szükségszerűen elnagyolt leírásait, mintha ezek lennének a késő középkori és kora újkori egyházi szentelmények legbeszédesebb, legjobban használható, sőt időnként kizárólagos forrásai." Könyvünk gyakorlatilag azt hivatott bizonyítani, hogy ez a szemlélet egyoldalú és téves. A katolikus benedikciós gyakorlat legkiválóbb forrásait — korántsem meglepő módon -— a katolikus egyház berkein belül kell keresnünk. 2. A hivatalos gyakorlat forrásai Az egyházi benedikciós gyakorlat , hivatalos" szintjének magától értetődően a nyomtatott egyházmegyei rituálék az első számú forrásai. Annak ellenére, hogy a könyvnyomtatás — 15. század közepi megindulásával — tulajdonképpen késő középkori innovációnak tekinthető, a magyarországi nyomtatott szertartáskönyvek ismertetését mégis erre a fejezetre utaltuk. Ennek oka egyrészt az, hogy a legelső 125 . | „Consecrationes aboleantur, ut sunt: aquae, cerae, candelarum, pernarum, quibus etiam fiunt incantamenta, veneficia et infinita mala, aboleantur per civilem et spiritualem magistratum sacrificia impia et ethnica.” — Mészaros 1995, 36. , Iraditiones humanas manifeste impias et idolatricas qualis est missa pro defuncta, consecrationes olei, aquae, ignis, cereorum, herbarum, avenae, vini ac ciborum seu pernarum in Paschate nemo servato” — Mészáros 1995, 36. "7 Mészáros 1995. 58 Ez a személet leginkább Dömötör Tekla munkáiban érhető tetten: Dömötör 1964; 1981. 126 46
