Oldal 41 [41]
OCR
superiorum? feliratot, valódi approbatiot vagy imbrimaturt nem tartalmaz a kötet. A címlap nagybetűs felirata szerint a kötet anyaga a római, a (közvetlen felettesnek számító) konstanzi és más egyházmegyei rituálékból származik (, ex ritualibus Romano, Constantiensi, aliarumgue dioecesium")." Mintegy ezt megerősítendő, a kötet a betegek látogatásának római szertartásrendjével kezdődik. Itt és minden olyan esetben, amikor tényleg hivatalos egyházmegyei rituáléból származik a közölt ordó, az összeállító előszeretettel megjelölte a forrását. Amennyiben viszont , félhivatalos" gyűjteményből dolgozott (és ez az esetek többségére jellemző), mélyen hallgatott a mintákról. A 438 oldalas Manuale benedictionum tárgyuk, irányultságuk szerint több mint 180 féle szertartásrendet foglal magába." Az áldások változatossága még a , félhivatalos" gyakorlat viszonylatában is egyedülálló." A megszállottságra irányuló exorcizmusok bőséges kínálata különféle 17. századi ördögűző kézikönyvek forrásanyagára vezethető vissza. A római szertartáskönyv exorcizmusa mellett megtalálható benne a Hieronymus Mengus nevéhez köthető Flagellum daemonum és Fustis daemonum egy-egy formulája, " il letve Maximilian von Eynatten antwerpeni kanonok manuáljának három különböző irányultságú szövegegyüttese."" Nem a Manuale benedictionum volt az egyetlen olyan európai elterjedésű, több kiadást megért benedikcióskönyv, amely keletkezése tekintetében a konstanzi egyházmegyéhez kötődött. Ugyanitt, egészen pontosan Konstanzban jelent meg 1651-ben a Nucleus című kézikönyv első kiadása, amely a következő csaknem egy évszázadban számos újabb itteni kiadást (I66o, 1668, 1679, 1714, 1715, 1716, 1727, 1732) megért." Munkánkhoz a valóban zsebkönyvszerű, kisalakú, harmadfélszáz oldalas kötet 1706. évi bécsi (javított és bővített) kiadását használ tuk." A gyűjtemény forrásaira és céljára vonatkozóan a címlap tájékoztat: eszerint a szertartásrendeket a római és más egyházmegyék rituáléiból gyűjtötte össze az ismeretlen szerkesztő a falusi papság használatára (,,collectus tam ex Romano, A hivatalos konstanzi rítus történetéről kiváló liturgiatörténeti áttekintés áll rendelkezésünkre: Dold 1923. 59 MB 1685. 1 Ezekre kötetünk forrásközlő részében a megfelelő párhuzamok kapcsán utalunk. A Magyarországon is használt 17. századi kétrészes exorcizmus-kézikönyv 1697. évi velencei kiadását használtuk: FD 1697; FuD 1697. Maximilian von Eynatten kanonok (1574-1631) Manuale exorcismorum című műve elsőként 1619-ban jelent meg Antwerpenben. Munkánkhoz a második kiadást használtuk: Eynatten 1626. Könyvészetére lásd: Probst 1993, 116—117. Más összefüggésben említik: Burke 1991, 248, 404; Pócs 2001, 141. 5 A kiadäsokra lésd: Probst 1993, 118-119. Az 1663-as freiburgi kiadásra: MolinAussedat-Minvielle 1984, 553. mM Nucleus 1706. A kiadást Probst (1993) nem ismeri. 111 112 40
