Oldal 38 [38]
OCR
képpen exorcizmusokat tartalmaztak, amelyek nem csupán a Rituale Romanum előírásainak mondtak ellent, hanem némely középkori szövegek babonáit és dőreségeit ismételték el, sőt csaknem felül is múlták azokat". Franz szerint a széles körben elterjedt gyűjtemények — azáltal, hogy egészen a felvilágosodás szellemének beáramlásáig a papság használatában maradtak — jelentősen hozzájárultak a nép babonás hajlamának felerősítéséhez." Melyekvoltakalegnépszerűbb, magán" vagy, félhivatalos"benedikcióskönyvek a kora újkori Európában? Mielőtt sorra vennénk az általunk e munkához használt gyűjteményeket, előre kell bocsátanunk, hogy szemlénk csupán a Közép-Európában elterjedt korpuszokat, és azokat sem teljességre törekvő módon tekinti át. Európa egyes katolikus tájain más és más kollekciók tettek szert népszerűségre, értek meg újabb és újabb kiadásokat. Természetesen ezek között jelentős tartalmi átfedések vannak, ám az összeállítók igyekeztek a máshonnan átvett rítusszövegeket a helyi jellegzetességekhez igazítani. Ezt leggyakrabban az adott helyen népszerű szentek és pat rónusok nevének behelyettesítésével vagy a behelyettesítést lehetővé tevő formával (N. N.) valósították meg. Mivel a kora újkori benedikcióskönyvek leltárszerű számbavétele még várat magára, jelen áttekintésünk kényszerűen magán viseli az esetlegesség jegyeit. Szemlénket Bernardus Sannig Franciaországtól Itálián és Németországon át Magyarországig több országban népszerű gyűjteményével kezdjük, amelynek számos 17-—I8. századi kiadása közül munkánkhoz az 1685-ben Prágában megjelent első kiadást használtuk." A csehországi ferences Sannig legelőször Rituale Franciscanum címmel megjelent hatalmas korpusza — címének megfelelően — valódi rituálét takar, amelynek , ferences" jelzője nem csupán a tartalom régiókon és egyházmegyéken felül álló, azoktól független jellegét, hanem — főként a benedikciós és exorcista szertartások vonatkozásában — alternatív, , népközeli" arculatát is predesztinálta. Sannig a felső-sziléziai Neisse városában született 1638-ban. Élete nagyobb részét ferences szerzetesként Prágában töltötte, többször volt rendjének csehországi provinciálisa. Halálának dátuma bizonytalan, egyes források 1704-re teszik. Benedikciöskönyve 1716. évi kiadásának címlapján már a halálára utalé ,olim a B. S. kitétel szerepel. Teológiai, kánonjogi művei ez idáig feldolgoFranz 1909, II. 648—649. " FRA 1685. A gyűjtemény azonos című prágai kiadásai (1706, 1716, 1733) mellett Rituale ecclesiasticum... címmel ugyanez megjelent Kölnben (1693, 1698, 1711, 1733, 1756, 1776), Collectio sive apparatus absolutionum, benedictionum... cimmel Velencében (1732, 1734, 1736, 1743, 1750, 1756, 1761, 1766, 1773), Rémäban (1753), Bassanéban (1773, 1779, 1789, 1797, 1815), valamint Collectio Absolutionum... cimmel Anconäban (1856). A példányok azonosításához: Molin-Aussedat-Minvielle 1984, 556-561; Probst 1993, 122-130. 37
