Oldal 29 [29]
OCR
zab, mirha, arany, tömjén, pálma, húsvéti ételek és gyógynövények, de megtiltva például a retek megáldását) határozták meg, hanem azt is a plébánosok lelkére kötötték, hogy vigyázzanak, nehogy e megszentelt dolgok babonaság, varázslás és ráolvasás tárgyává váljanak a helytelen használat következtében." Az egyházi rítusok , megtisztítása" a középkori eredetti, magikus vagy superstitiosus elemektől egy hosszan tartó, bizonyos szempontból már a késő középkorban megindult folyamat keretében ment végbe. A római katolikus egyház kora újkori tör ténetében az egyik legfontosabb határkövet kétségkívül a tridenti (trentói, trienti) zsinat (1545-1563) jelentette, amelynek határozatai, noha korántsem minden részletre kiterjedő és azonnal ható, közvetlen módon, ám sok szempontból előbbutóbb mégiscsak jelentős változásokat indukáltak. Egyfelől tévedés lenne, ha a benedikciós gyakorlat terén bekövetkezett attitűdváltást egyértelműen e szinódus számlájára írnánk, hiszen a határozatok sokkal inkább az egyházszervezet és a szentségek szerepének megerősítéséről, mint az áldás-/átokgyakorlat megnyirbálásáról szólnak." Noha a dekrétumok az utóbbi témakört külön nem említik, mégis tagadhatatlan, hogy a katolikus reformfolyamat központi elemének számító egységesítés és centralizáció éppen a liturgia terén jelentkezett a leglátványosabban. A liturgikus könyvek mintaadó, , római" változatainak kiadásai (Breviarium Romanum, Missale Romanum, Pontificale Romanum stb.) a zsinatot követő évtizedekben látványosan követték egymást. Ezek sorában utolsó helyet foglalt el a témánk szempontjából kiemelkedő fontosságú római rituálé, amelynek kiadására fél évszázaddal a Tridentinum után került csak sor. A Rituale Romanum megjelenésének (1614) előzményeként három itáliai rituálét tartanak számon a liturgiatörténeti szakirodalomban." Ezek sorában elsőként a domonkos Albertus de Castello (Alberto de Castello) Liber sacerdotalis című munkáját szokás említeni, amely 1523-ban Velencében látott napvilágot." A 368 fóliós, vaskos szertartáskönyv három részből áll: az első a szentségekkel, a második a benedikciókkal, a harmadik pedig a processziókkal és egyéb kisebb szertartásokkal foglalkozik. Áldások szórványosan az első és a harmadik könyvben is előfordulnak, ám többségükben a második részben találhatók. Az ördög",.. .docebunt (parochi), ut sicut pium valde et utile est sacramentalibus ceremoniisque religiose uti, ita e contra sacrilegum prorsus aliter illis, quam qualiter instituta sunt, ad superstitiones, veneficia et incantationes adhibere”. — Franz 1909, II. 647. Munkánkhoz a tridenti dekrétumok egyik kézikönyvszerű gyűjteményét használtuk: CD 1864. °° Vo. LThK VIII. 912. © LS 1523. 68 28
