Page 26 [26]
OCR
Hasonlóképpen tanulságos a breslaui prédikátor, Ambrosius Moibanus és a katolikus Johannes Cochlaus vitairata a benedikciók használata és értelmezése kapcsán." Bob Scribner a reformáció rituáléiról szóló tanulmányának élén szerepelteti azt az 1524-ben megtörtént magdeburgi esetet, amikor augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén a szentelt füveket és virágokat az evangélikus prédikátor által felbuzdított tömeg karneváli hangulatban szétszórta és megtaposta a piactéren. Scribner ebben a mozzanatban nem csupán a katolikus kultusz megzavarásának mozzanatát, hanem a növények eredeti ontológiai státuszának — egyfajta rituális dráma keretében történő — visszaállítását is látja." Mára már klasszikusnak számító monográfiájában Keith Thomas elsősorban Anglia vonatkozásában, ám sok szempontból összeurópai érvényességgel írta le a reformáció egyik legfontosabb behatásaként jellemezhető folyamatot, amelynek eredményeként kiélesedtek a mágia és vallás közötti különbségtétel korábban meglehetősen elmosódott határai." A reformáció szakramentális kritikájának előzményei között a középkori eretnekmozgalmak, például a lollárdok hasonló elképzelései idézhetők. Ezek már a 14. században a szentelések és exorcizmusok hatásossága ellenében helyezkedtek el, többek között a bor, a kenyér, a víz, az olaj, a só, a viasz és a tömjén, valamint az oltárkő, a templom falai, a ruhák, a mitra, a kereszt és a zarándokbot megáldásának és exorcizálásának példáját idézve. Mindezeket nem a szent teológia, hanem a fekete mágia (nekromancia) gyakorlatába utalták." A 16. századi angliai reformáció szószólói kimondottan az egyházi áldás és átok rituáléit helyezték kritikájuk középpontjába. , Kik a világ leghitványabb boszorkányai és varázslói, ha nem maguk a papok, akik kereszteket és hamvakat, vizet és sót, olajat és kenőcsöt, faágakat és csontokat, fatörzseket és köveket szentelnek; akik harangokat szentelnek fel, hogy a templomtoronyban lógjanak; akik kiűzik a férgeket, hogy a mezőre csússzanak szét; akik Szent János evangéliumát osztogatják, hogy az emberek azokat a nyakukba függesszék?"— kérdezték a szentelmények túlvilági erejét és az egyházi benedikciók, exorcizmusok ilyen jellegű hatását tagadó prédikátorok." A korszak retorikájára jellemző, gúnyos hang" Franz 1909, Il. 633-637. * Scribner 1987, 106-108. 5 Thomas 1971. Thomas 1971, 51. Az 1388-ban az angliai parlamentbe benyújtott , Libellus" vonatko26 szöveget (,...exorcismi et benedictiones factae super vinum, panem et aquam et oleum, sal, ceram, incensum, lapidem altaris et ecclesiae muros, super vestimenta, mitram et crucem et baculos peregrinorum sunt vera practica necromantiae potius, quam sacrae theologiae. Cuius probatio est, quia per tales exorcismos creaturae honorantur esse altioris virtutis, guam sunt in natura propria et non vident mutationem in creatura exorcizata, nisi per falsam fidem, quod est principale artis diabolicae”) idézi: Franz 1909, Il. 621. " James Calfhill mondatait idézi: Thomas 1971, 52-53. 25
