Oldal 25 [25]
OCR
kábban mutatnak olyasféle tematikus változatosságot, mint ami például Franz műve alapján a korábbi évszázadok forrásanyagából kimutatható. Ezek alapján nem lehet pontos helyzetképet adni, számszerű mérleget készíteni a , benedikciós arzenál" valódi kiterjedtségéről a reformáció előestéjén. Az egyre nagyobb számban megjelenő, és ennek következtében hasonló arányban ránk maradt nyomtatott források csupán egy praktikus elgondolások mentén összeállított, hivatalos rítuskínálat tükröződéseinek tekinthetők. A nyugati egyház benedikciós gyakorlatában kiemelkedően jelentős, szinte földesuszamlásszerű változások játszódtak le a 16. században." A legfontosabb tényezőt a vallási mező reformáció következtében végbement gyökeres átrendeződése jelentette. Noha voltak jelentős különbségek a reformáció egyes irányzatainak teológiai elveiben és pasztorációs technikáiban, azon a téren nem tértek el a vélemények, hogy a korábbi vallásgyakorlat és liturgia számos eleme túlzásnak, fölöslegesnek és a bibliai hagyománytól történt jelentős elhajlásnak, sőt egyenesen ,pogány maradványnak" minősíthető. E gondolat jegyében a reformáció toll forgató élharcosai, majd ezek második vonalbeli követői kivétel nélkül lesújtó kritikával illették a , pápista" istentiszteleti liturgia valamennyi jelentős megnyilvánulását, és ezalól természetesen a babonás (superstitiosus) cselekmények eredendő tárházának számító benedikciós gyakorlat sem volt kivétel. A reformáció németországi, svájci, németalföldi, majd észak- és közép-európai elterjedése a teológiai gondolkodás és a mindennapi gyakorlat szintjén egyaránt gyökeres változásokat hozott a korábbi uralkodó vallási formák, így az egyházi áldás-/átoktevékenység vonatkozásában." Maga Luther több ízben is foglalkozott írásaiban az efféle katolikus tevékenység kárhoztatásával. Az áldásokat és szenteléseket csalásnak, blaszfémiának és ördögi találmánynak tartotta, a pápát pedig — ezen a téren is — a Sátán eszközének nevezte. Fő érve az volt, hogy az ilyen jellegű gyakorlatot sehol sem ajánlja a Biblia. Ezt katolikus ellenfelei kénytelenek voltak el ismerni, ám az ő nézőpontjukból a benedikciós gyakorlat ettől még nem számí tott automatikusan tiltottnak." A kérdéskör már az 1520-as évektől kezdve többször bekerült az elvi, sőt időnként a tettlegességig fajuló viták középpontjába. Franz többek között a szászországi Andreas Bodenstein von Karlstadt és két minorita vitáját idézi a szenteltvíz hatékonysága és szimbolikája vonatkozásában." " "Hogy mihez képest történtek meg ezek a változások, erre a kérdésre a késő középkori egyházi gyakorlat olyan újabb történeti-antropológiai áttekintései adhatnak választ, amelyek a reformációt közvetlenül megelőző , populáris vallásgyakorlat" általános jellemzésére, és ennek keretében a benedikciós és exorcista tevékenység bemutatására is vállalkoznak. Például: Scribner 1987; Duffy 1992. Lásd erről például Bob Scribner gondolatébresztő tanulmánykötetét: Scribner 1987. "Franz 1909, II. 623-629; Veit-Lenhart 1956, 27. " Franz 1909, II. 630-633. 24
