Oldal 22 [22]
OCR
a körülmény, hogy két középkori premontrei breviáriumunkban fontos és korai szentelményadatok jelennek meg, inkább a véletlennek, mint tudatos szerkesztési megfontolásoknak köszönhető. A 14. századi jászói és a 15. századi csőti breviárium egyaránt olyan kolligátumoknak tekinthetők, amelyek a zsolozsmán kívül „rituälekba illő? szertartásokat is leírnak." Így szerepel bennük többek között a keresztelés, az esketés és a temetés rítusa, valamint több benedikció is. Ezek közül kiemelkedik az abrószentek napján történő vesszőáldás mindkét kódexben (eltérő szöveggel) előforduló adata." Utóbbiról — a 16. századi előfordulásai kapcsán — alább még bővebben szót ejtünk. A csőti premontrei breviárium legvégén egy eskórosság (de caduco morbo) elleni benedikció található, amelyet a 15. század végén, vagy a 16. század elején jegyeztek be a kötetbe." Rövid áttekintésünk után térjünk vissza az imént felvetett kérdés megválaszolására. A középkori magyarországi liturgikus kódexek csak elszórtan és nyomokban mutatják azt a fajta változatosságot, amely a jóval nagyobb mennyiségű szertartáskönyv alapján Franz művében felrajzolódik az egyházi benedikciós gyakorlat vonatkozásában. Az a tény, hogy a hazai források nem tükröznek egy „äldäsarzenält”, m&g nem jelenti azt, hogy ez valóban nem állt nálunk is a hívek rendelkezésére. Középkori liturgikus (és egyéb) forrásaink sokszor megsiratott pusztulása egész egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy egy ilyen kérdésben minden kétséget kizáróan negatív ítéletet alkossunk. Annyi állapítható meg tehát, hogy a hazai kôzépkori benedikciéadatok mind Franz müvéhez, mind pedig a 16-18. századi hazai szövegkorpuszhoz képest meglehetősen szegényes képet mutatnak. Ugyanakkor bizonyos esetekben még ez a korlátozott forrásanyag is lehetővé teszi az eredet és elterjedés kérdéseinek vizsgálatát. Ami a középkor végén megjelenő nyomtatott liturgikus könyveinket illeti, az 1496-tól megjelenő nyomtatott szerkönyveink, amelyek elvileg a középkori gyakorlat átörökítőinek tekinthetők, szinte semmivel sem hordoznak magukban változatosabb, kiterjedtebb benedikciókészletet, mint a későbbi rituálék. M Radó 1973, 284—295, 337—344. 5 Rado 1973, 287-288, 342-343. 1 Radó 1973, 344.
