Oldal 18 [18]
OCR
ókortörténeti, néprajzi és szertartástani szakirodalom eredményeit." Bár a szerző célja eredetileg a szövegközlés és azok jegyzetbeli kommentálása volt, e széles körű kutatómunka gyümölcseként klasszikus monográfia született tollából. Annak ellenére, hogy Franz — maga is gyakorló papként — szükségszerűen , belülről" végezte egyház- és liturgiatörténeti vizsgálatait, a hatalmas munka szemlélete és értékelő megállapításai sok szempontból ma, az újabb történeti kutatások fényében is megállják a helyüket. Rátérve a magyarországi középkori áldás-/átokgyakorlat vázlatos bemutatására, mindjárt az elején le kell szögeznünk, hogy amikor a hazai liturgiatörténeti kutatások ilyen irányú adósságait említjük, nem állítjuk egyúttal, hogy a Franz gyűjteményéhez hasonló munkák hiánya csupán nálunk jelentkezne. A magyarországi liturgiatörténetnek kezdettől fogva egyfajta relatív forrásszegénységgel kel lett szembenéznie, amit az efféle kutatásokat nem preferáló, uralkodó ideológiai mezők visszavető ereje tovább nehezített a 20. század második felében. Az 1920 és 1950 között, elsősorban Radó Polikárp" és Zalán Menyhért"? révén fellendülő kutatások reménykeltő eredményeket hoztak a benedikciók történeti vonatkozásaiban. Radó tanítványainak, köztük a témakörrel két disszertäciöban is foglalkozó Mester Imrének a munkái" — az 1949 utáni politikai átrendeződés következtében — már jobbára kéziratban maradtak. Sajnos ebben az irányban 1990 után is csupán vontatottan indultak meg a kutatások. Örvendetes azonban, hogy újabban a fiatal liturgiatörténészek között néhányan a témakörhöz kapcsolódó kutatásokat folytatnak, amelyek remélhetőleg fokozatosan törlesztik az immár évtizedes, sőt évszázados „adössägokat”. A magyarországi köz&pkori benedikciös gyakorlatnak is megvannak a vonatkozó liturgikus forrásai. Szinte minden történeti tény, adat, amellyel ez a hazai gyakorlat jellemezhető, e források jóvoltából áll rendelkezésünkre. Emellett csupán szórványos és esetleges adataink vannak más jellegű forrásokban, például a késő középkori prédikációkban. Utóbbiak leginkább a heortológiai vonatkozásokkal összefüggésben vizsgálhatók. Jelen rövid áttekintésben — előmunkálatok híján — nem vállaljuk fel sem a forrástípusok, sem az egyes benedikciókra vonat kozó adatok részletező ismertetését. Ennek megfelelően egyelőre a középkori magyar benedikciós gyakorlat általános jellemzésétől is el kell tekintenünk. Noha a szöveggyűjteményben közölt benedikciók esetében előfordul, hogy jegyzetben 7 Franz 1909, I. 1-8. 5 Radó 1943; 1944; 1957. 5 Zalán 1927. 9 Mester 1952; 1954. A Például: Józsa 2009. [7
