Oldal 17 [17]
OCR
tárainak megjelenését a 9—ro. század időszakára teszik." Ekkortól maradtak fenn olyan kéziratos szertartáskönyvek, amelyek — az egyre inkább csak a püspökök számára fenntartott előírásokat és rítusok leírásait tartalmazó pontifikálék mellett — immár kimondottan a (közypapság számára adtak irányelveket és szövegeket. Változatos tartalmú collectarok, sacramentariumok, baptisteriumok és orationalék fémjelzik azt az utat, amíg a 12. századtól már a , valódi" rituálék is megjelentek — kezdetben elsősorban a szerzetesrendek kezén." A 13. századtól egyre több világi plébániai kézikönyvről kapunk hírt. Zsinati határozatok hosszú sora maradt fenn, amelyek a manualék használatára kötelezték a plébánosokat. Ezek elnagyolt tartalmi utalásaiban már a vízszentelés (exorcismus salis et aguae) szertartása is említődik. A korábban főként a monostorok gyakorlatában jelentkező szertartáskönyv-összeállítás privilégiumát a 14. század püspöki törekvései törték meg. Jó példa ezen a téren a breslaui I. Henrik püspök rituáléja, amelynek szövegét — üttörő érdemeire tekintettel — Franz tette közzé." A könyvnyomtatás elterjedése új korszakot nyitott a szertartáskönyvek történetében. A 15. század utolsó harmadától Európa-szerte egyre nagyobb számban jelentek meg a leggyakrabban agenda vagy obseguiale (Németország, Magyarország), manuale (Franciaország, Spanyolország), ritkábban rituale (1614 előtt csupán Itália) elnevezésű szerkönyvek." Ezek szerkezetileg kisebb, tartalmilag (főként a minket most leginkább érdeklő áldások terén) valamivel nagyobb változatosságot mutatnak európai viszonylatban. Ez a változatosság azonban jobbára csak térben jelentkezik. Az egyes egyházmegyék sorban megjelenő nyomtatott szerkönyvein tartalmilag ritkán változtattak. Mindezekből következik, hogy a korszak ilyen jellegű forrásai alapján jól elkülöníthetők az egyes európai (egyházi) régiók szertartásrendjei, és ezek egymással való összehasonlítása fontos tanulságokat rejthet magában. Franz kétkötetes, összesen több mint 1400 oldalas művében — egy egész kutatócsoport munkáját egyedül elvégezve — több száz kéziratos és nyomtatott szertartáskönyvet használt fel. Ezek súlypontja időben a 10—16. századra, térben elsősorban a német nyelvterületre esik. A szövegek interpretációjánál — az eredeti liturgikus forrásokon túl — figyelembe vette a korabeli egyházjogi (zsinati határozatok, pápai és püspöki dekrétumok, rendelkezések), irodalmi (traktátusok, prédikációk, szentéletrajzok), apologetikai és morálteológiai forrásokat, valamint a korszakkal foglalkozö egyhäztörteneti, (termeszet)tudomäny-törteneti, orvostörteneti, 5 Lásd az összefoglaló igényű áttekintéseket: Franz 1909, I. 1-8; Gy 1960; Vogel 1986, különösen: 257-271. Ezek egyik ismert példája alapján indult ki Franz ilyen irányú érdeklődése: Franz 1904. " Franz 1912. Ezek újraközlése, összehasonlító elemzése a 19. század végén elsősorban német kutatók révén indult meg: Freisen 1898a; 1898b; Stapper 1906; Schönfelder 1904—1906. 16
