Oldal 9 [9]
OCR
közelítés primátusának köszönhető, de egyébként sem tanulságok nélkül való, hogy tanulmányunk végén röviden a későbbi évszázadok efféle jelenségeire szintén kitekintünk. A 16-18. század által kirajzolt időkeretet csupán a szövegek kiválogatásánál vettük szigorúan, azok jegyzeteiben időnként -— és a teljesség igénye nél kül — utalunk a korábbi előzményekre és a későbbi megnyilvánulási formákra is. Ami a kötet térbeli kereteit illeti, itt szintén egyértelmű elhatárolást tehetünk a forrásközlés és a bevezető tanulmány szempontjai közé. Az egyes rítustípusok közlésre történő kiválasztásánál csak a magyarországi kiadású szertartáskönyvek kínálatát vettük figyelembe. A nálunk is használt, ám nem Magyarországon kiadott gyűjteményeket kizárólag a jegyzetapparátushoz és természetesen a bevezető tanulmány megállapításaihoz használtuk. Ugyanígy jártunk el más népszerű európai benedikcióskönyvek és a Magyarországon kívüli egyházmegyei szerkönyvek összehasonlításra alkalmas adataival. A komparatív szempontokat elsősorban közép-európai (délnémet, osztrák, cseh, lengyel) centrummal és főként itáliai (római) viszonylatban igyekeztük alkalmazni. Az általunk megjelölt analógiák természetesen még korántsem mutatják meg az egyes részjelenségek teljes történeti horizontját, hanem mindössze néhány viszonyítási pontot jelölnek ki a későbbi, részletesebb elemzések számára. A nemzetközi tudományos szakirodalomban e témakörben a mai napig Adolph Franz grandiózus munkája (Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter I-II. Freiburg i. Br., 1909) számít etalonnak és kötelező hivatkozási alapnak, amely a középkor időszakára és elsősorban a német nyelvterületre koncentrálva nyújt átfogó leírásokat és közöl forrásszövegeket. Franz prelátus munkája óta meglehetősen kevés új egyházi äldäs-/ätokforrässzöveg lätott napvilägot. Különösen feltűnő a 16. századot követő időszak ilyen jellegű forrásainak mellőzése. Úgy tűnik, hogy az 1909-ben megjelent alapvető gyűjteményhez képest éppen egy évszázad múltán érkezett el annak az ideje, hogy a változások korának tartott kora újkor benedikciós gyakorlatának jellemzőit egy önálló kötet ragadja meg — történetesen magyarországi perspektívából. * Az elmúlt években sokan sokféleképpen segítették munkámat. Közülük mindenekelött Pócs Évának kell köszönetet mondanom, aki 2002-ben elfogadta jelent kezésemet az Áldás és átok, csoda és boszorkányság című konferenciára, ahol — szórványos előmunkálatok után — először adtam hírt a témakör hazai forrásairól és kutatási lehetőségeiről. Különösen — az egyébként gyakran megtapasztalt — szakmai értetlenség miatt sokat jelentett számomra, hogy ezen az ülésen 6 és Klaniczay Gábor az ilyen irányú kutatások folytatására biztattak. Elsősorban a vizsgálat technikai hátteréhez nyújtott anyagi segítséget az a körülmény, hogy Pócs Éva meghívására 2004—2007 között részt vehettem a Néphit, vallás, mentalitás. Kéziratos és nyomtatott források, 16—19. század című (OTKA T 46472 számú)
