Oldal 402 [402]
OCR
Konklúzió e 401 nyílt a bécsi integrációra, akiknek a tartós császárvárosi tartózkodását a Habsburg-udvartartásban és a különféle kormányszerveknél megszerezhető pozíciók biztosították. Ezen réteg bécsi érvényesülése szoros összefüggésben állt a magyar főnemesség császárvárosi térnyerésével, ugyanis az írnokok, fogalmazók vagy komornyikok tisztségszerzését jellemzően befolyásos főúri patrónusok tették lehetővé. A natio Hungarica tagjainak bécsi integrációja, mint láthattuk, komplex, egymással párhuzamos módon számos színtéren zajló folyamatot jelentett. A legtöbben fiatal korban fordultak meg a Habsburg-rezidenciavárosban, Bécs mint oktatási centrum a Habsburg Monarchia egészére, közte a Magyar Királyságra és az Erdélyi Fejedelemségre is komoly vonzerőt gyakorolt. Mária Terézia uralkodása idején a császárvárosi nemesi oktatás fénykorát élte: a Theresianum, a Savoyai Akadémia és a Löwenburg Konviktus kiváló lehetőséget jelentettek a feltörekvő nemesi és főúri szülők számára fiaik minőségi képzésére. A császárváros azonban nemcsak iskolái révén közvetíthetett műveltséget, valamint az érvényesülés szempontjából hasznos tudást és gyakorlati tapasztalatokat az ifjú főnemesek felé, hanem a nemesi apródként, udvarhölgyként vagy testőrként végzett szolgálaton keresztül is. A testőrszolgálat pedig már a protestánsok és a köznemesek számára is nyitva állt. A Magyar Nemesi Testőrség látványos módon emelte a Magyar Királyság bécsi reprezentációját és a magyarok uralkodói udvartartáson belül arányát. A Habsburg-udvartartásban a magyar főnemesek egy-egy vezető pozíció, kiváltképp a császárnék vagy főhercegnők udvarában főudvarmesteri, illetve főudvarmesternői méltóság megszerzésére is képesek voltak, ennek révén pedig fiatalabb családtagjaik bécsi érvényesülését is segíteni tudták. A rokoni és az udvari kapcsolatok a főnemesek bécsi kormányszerveknél való térnyerésére és tanácsadótestületekbe való bejutására is igen előnyös hatást gyakoroltak, például a fiatal Balassa József kancelláriai tanácsosi kinevezésében láthattuk, hogy leendő anyósa, Wildenstein főudvarmesternő ajánlása alapvető szerepet játszott. A különféle császárvárosi pozíciók megszerzéséért viszont még előnyösebb helyzetből indultak azok, akiknek a családja már több generáció óta aktívan képviseltette magát Bécsben, és kiterjedt helyi kapcsolathálózattal rendelkezett. A Pálffyak esetében például a család magasabb karriert befutó tagjai mind a császárvárosban születtek, a cseh-osztrák főnemesi elithez tartozó famíliából származó anyjuk pedig jellemzően fiatalon valamelyik császárné mellett még udvarhölgyi szolgálatot is végzett. A többgenerációs bécsi jelenlét és hivatali karrier persze nemcsak a főnemesi, hanem köznemesi szinten is pozitív módon éreztette hatását, gondoljunk csak a Jaszviczok, Kollerek, Ürményiek vagy a Véghek családi karrierpályáira és érvényesülési stratégiájára. A császárvárosi ingatlanbirtoklás a tartós udvari integráció eszközét és bizonyítékát jelentette, a ren
