Oldal 401 [401]
OCR
400 e Az udvar vonzásában ezer mindkét félnek: a Habsburg-kormányzatnak és a főúri famíliáknak egyaránt érdeke fűződött. Az uralkodódinasztia motivációja abban állt, hogy a hosszú távú konszolidáció és politikai stabilitás érdekében az erős hatalmi pozícióval bíró mágnások lojalitását elnyerje és megtartsa. Ezen cél elérésének kézenfekvő eszközét képezte a magyar elit bécsi integrációjának, udvari jelenlétének és megbecsültségének az erősítése. A főnemesi famíliák pedig szintén érdekeltek voltak császárvárosi pozíciójuk erősítésében, ugyanis a Habsburgrezidenciavárosban való aktív jelenlét nemcsak reprezentációjukat, hanem politikai befolyásukat és karrieresélyeiket is növelte, valamint a rendszeres bécsi tartózkodás lehetőséget teremtett számukra a Habsburg Monarchia vezető főúri családjaival való kapcsolatépítésre. A 18. század első évtizedeiben a több generáció óta kiváló bécsi kapcsolatokkal rendelkező, nyugat-magyarországi főúri elit tagjai, mint az Esterházyak vagy a Pálffyak képviseltették a legaktívabban magukat a császárvárosban, amely famíliák udvari jelenléte vizsgált korszakunk egészében domináns maradt. Mellettük azonban fokozatosan létrejött egy újfőnemesi kormányzati réteg is, amelynek mások mellett Brunszvik Antal, Fekete György, Festetics Pál, Koller Ferenc, Péterffy János Ferenc vagy Száraz György voltak a tagjai, az ő felemelkedésükben a bécsi kormányszerveknél kínálkozó karrierek alapvető szerepet játszottak. A tereziánus korszakban egyre heterogénebb összetételű főnemesi kör képviseltette magát a császárvárosban, az alsó- és nyugat-magyarországi régióból származók dominanciája megmaradt, pozitív elmozdulás történt azonban a felső- és kelet-magyarországi, illetve az erdélyi birtokosok bécsi jelenlétében is. Mária Terézia uralkodása alatt az erdélyi főnemesek számára az Erdélyi Udvari Kancellárián kínálkozó tisztségek egyre vonzóbb karriercélt jelentettek, amelyek megszerzéséért a fejedelemség mágnásfamíliái között komoly verseny alakult ki. A nyugat-magyarországi családokhoz képest erős hátrányból induló kelet-magyarországi és erdélyi főurak fiainak bécsi kapcsolatépítése és művelődése szempontjából a Theresianum és a Magyar Nemesi Testőrség jelentettek hiánypótló intézményeket. A császárvárosi integráció csatornáinak kiterjesztése a Magyar Királyság keleti régióira és az Erdélyi Fejedelemség területére pedig tovább erősítette Bécs centrum jellegét és közös fővárosfunkcióját. A horvát rendek esetében hasonló intézkedésre nem volt szükség (mindemellett a Theresianum és a testőrség intézménye számukra is nyitva állt), a horvát elit tagjai már több generáció óta rendelkeztek császárvárosi kapcsolatokkal. VI. Károly vagy Mária Terézia udvarában a Draskovichok, Keglevichek vagy a Patachichok aktívan képviseltették magukat, illetve a Collegium Croaticum a horvát egyházi elit utánpótlásában, bécsi neveltetésében is fontos szerepet játszott. A főnemesi famíliák mögött az alacsonyabb társadalmi állású rétegek számára is egyre több lehetőség
