Oldal 159 [159]
OCR
158 s Az udvar vonzásában lehetővé tette a protestánsok felvételét és karrierépítését."" Bár a tolerancia természetesen kizárólag a bevett felekezetekre terjedt ki, a keresztény tanítástól elforduló szabadelvűséget (Freigeisterei) és a tiltott könyvek birtoklását bűntették, ezen veszélyre a Főudvarmesteri Hivatal 1767-ben külön rendeletben figyelmeztetett." A testőrség állományában a nem katolikusok között a magyar és erdélyi nemesség felekezeti viszonyainak megfelelően túlnyomó többségben a reformátusok képviseltették magukat. Köztük a magasan képzettek, komoly tanulmányi curriculumot maguk mögött tudók aránya különösen szembetűnő volt, mint Baranyi László (1729-1796) esetében, aki a hallei egyetemen folytatott tanulmányait követően került a testőrséghez, ahol Christian Wolff (1679-1754) filozófus, természettudós tanítványa volt, korábban pedig a sárospataki és a debreceni kollégiumokban művelődött."" Baranyi a hároméves (1760-1763 közötti) testőrszolgálata után Debrecen város tanácsosaként tevékenykedett, mellette a geográfia diszciplínájával is behatóan foglalkozott, illetve írói-fordítói munkássága is ismert."?? A gárda legismertebb személyiségei a jelentős irodalmi munkássággal bíró testőrírók közül kerültek ki, Baranyin kívül (mások mellett) ide sorolhatjuk Barcsay Ábrahámot (1742-1806), Báróczy Sándort vagy Bessenyei Györgyöt és Sándort (1743-1809). Ezen kör tagjainak közös jellemzője, hogy kelet-magyarorszägi és erdélyi, református köznemesi famíliák fiai voltak, fiatalon (sárospataki, nagyenyedi) kollégiumi tanulmányokat folytattak, és többnyire a testőrszolgálat után foglalkoztak irodalomműveléssel. E tekintetben is kivételt képez közöttük Bessenyei György, aki literátori működését már a testőrség kötelékében megkezdte, 1772-ben több műve is nyomtatásban megjelent, köztük a legismertebb az Ágis tragédiája, amit a szerző Mária Teréziának ajánlott, és amihez hagyományosan a magyar irodalmi felvilágosodás szimbolikus kezdetét kötjük.?? Bessenyei két testvérével, Boldizsárral (1740-1797) és Sándorral szolgált a testőrség állományában, ahol lehetősége nyílt modern idegennyelvek (francia, német, olasz) elsajátítására, valamint a bécsi (és ezáltal a nyugat-európai) kulturális életbe, színházi és irodalmi világba való bekapcsolódásra. A császárvárosi élet és az általa kínált kulturális lehetőségek elnyerték Bessenyei tetszését, nyolcéves (1765-1773 közötti) gárdaszolgálata után is Bécsben maradt, amit előbb a református egyháztól, majd Mária Teréziától kapott éves (2000 forintos) kegydíjak tettek számára lehetővé. Az uralkodónő Bessenyeit 1780-ban az Udvari Könyvtár őrévé is 549 Csepregi, 2009; Hochedlinger, 2003. 311. 50 HL VI. A királyi magyar nemesi testőrség iratai, 1767 8/4. 51 Tarr, 2004. 149. 52 Kosáry, 1983. 152. 53 Bessenyei életének és művének értelmezéséhez (a teljesség igénye nélkül) lásd: Bíró, 1976; Csorba, 2000; Gálos, 1951; Szilágyi, 2014.
