Oldal 155 [155]
OCR
154 e Az udvar vonzásában mint gróf Haller Pétert (1736-?) Közép- és Belső-Szolnok, vagy Macskásy Imrét (1741-1813) Fehér és Kolozs varmegye.*” De az erdélyi székek és varmegyék közül az erős nemesi réteggel rendelkező Fehér, Háromszék, Kolozs és Udvarhelyszék mindenképp kiemelkedtek, már 1760-ban mindegyikük legalább hat, de jellemzően legalább tíz jelöltet ajánlott a testőrségbe."? Fehér megye különösen fontos szerepet játszott a testőrség támogatásában, ugyanis a vármegye (a többiekhez képest kétszer annyit) 2000 forintot fizetett évente az intézmény fenntartására, amiért cserébe két gárdistát kellett a megye nemességéből a gárda állományába felvenni.?? A testőrség megszervezésekor egyébként a szász nemzet tíz jelöltet ajánlott a gárdába, akik közül kettő: a brassói Daniel Heydendorff és a szászvárosi Eperjesy Gergely (1736-?) nyert felvételt, annak ellenére, hogy a szászok 6000 forintos anyagi hozzájárulása fejében hat jelöltjüket kellett volna felvenni." A toborzás során Rhédey ezredes a testőrség nemesi jellege miatt elzárkózott a szászok felvételétől, de Bethlen kancellár és gróf Kemény László kormányzó is a szászok felvétele mellett foglalt állást. A kormányzó a következőképp összegezte a helyzetet: , ezen Országnak, Három Nátiobol álló Systematica Unioja melly ha egyben meg bomlik, és egymástol megszakasztatik, másbanis Könnyen meg bomolhato és el Szakaszthato lészen, ha a terhet egyaránt vonnya, illő hogy a Competens Tisztességbenis egyaránt részesüllyen"."" A szászok felvétele körüli félreértések ezt követően tisztázódtak. A testőrség intézménye kevésbé jelentett komoly vonzerőt a horvátszlavón nemesség számára, kezdetben több vármegye jelentkező híján nem is tudott kit ajánlani a gárdába. Az osztrák tartományokhoz való földrajzi közelség miatt a nevesebb, befolyásosabb famíliák tagjai (köztük Draskovichok, Keglevichek) számára már adottak voltak a császárvárosi jelenlét és kapcsolattartás eszközei, így nem szorultak rá a gárda nyújtotta lehetőségekre. Feltörekvő családok, mint a Jellachichok vagy Pejacsevichek viszont szívesen adták fiaikat bécsi testőrszolgálatra, mindkét família két-két tagot is delegált az első években a gárdába."? A Horvátországból érkező testőrök mindegyike (nyolc fő) a horvát nemesség centrumában, Zágráb vármegyében született, a jelölő vármegyék vizsgálata azonban további kutatást igényel, ugyanis a vármegyék kancelláriának írt felterjesztései között a testőrök sze537 MNL OL B 2 1760. Nr. 327. 1760. 05. 13-i határozat. 58 Tléssy, 1895. 527-528. 59 MNL OL B 21760. Nr. 327. 1760. 06. 28-i protokollum. 54° Illéssy, 1895. 528.; MNL OL B 2 1760. 342. st MNL OL B 21760. Nr. 342. Kemény 1760. 07. 12-i levele. 5 Jellachich Dénes (1740-?) és Gabor (1742-1768), illetve bard Pejacsevich Jozsef (1742-1769) és Zsigmond (1741-1821).
