Oldal 150 [150]
OCR
A Magyar Nemesi Testőrség s 149 inkább 16 forint 40 krajcár) bérezést, amit másodőrmesterként a testőrségnél havonta keresett, mint írja: , még csak ételünk italunkra is nem elegendő", adósságba pedig nem kívánt keveredni." Még ha Husztynak szállásra nem is kellett költenie, de a császárvárosi élet valóban igen költségesnek számított, a megjelölt összegből gazdálkodni, még kosztpénz kiegészítéssel együtt sem lehetett könnyű feladat. Az említett összeg jóval alatta maradt a korábbi terveknek, ami alapján egy másodőrmesternek 34 forint 30 krajcárt, sőt egy köztestőrnek is havi 27 forintot kellett volna keresnie, helyette viszont csupán 12 forint 40 krajcárt kaptak." A háborús évek költségvetése felülírta a korábbi terveket, de a fizetések közötti arányok nem változtak, amelyek jól tükrözik a pozíciók rangja, presztízse közötti különbségeket is. Egy másodőrmester tehát (kosztpénz és porció nélkül) alig keresett 2096-kal többet mint egy gárdista, viszont az elsőőrmesterek a testőrökhöz képest hétszer annyi (87 forint), az alhadnagy több mint tizenegyszer annyi (141 forint 40 krajcár), a főhadnagy hússzor annyi (250 forint), az alkapitány huszonnégyszer annyi (300 forint 20 krajcár), a kapitány pedig huszonhat-huszonhétszer annyi (333 forint 20 krajcár) havi bért kapott." Napi, városon kívüli szolgálati pótlékok még növelhették a testőrök fizetését, de az első átfogó bérrendezésre 1766 tavaszán került sor, ekkor a Főudvarmesteri Hivatal előterjesztése alapján 15 forintra emelték a testőrök javadalmazását." Testőrök Jelen vizsgálat keretében az 1760-1765 között szolgálatot teljesító 214 testőr pályafutásának vázlatos, csupán néhány súlypontot kiemelő áttekintésére vállalkozhatunk. A Magyar Nemesi Testőrségbe való felvétel folyamata a következőképp nézett ki: ha egy apa testőrnek szánta a fiát, vagy maga a fiú akart a testőrségbe jelentkezni, akkor azt hivatalosan a vármegyéjén keresztül tehette meg, ha a vármegye gyűlése, esetleg vezetői elfogadták a jelentkezést, akkor a jelöltek listäjät felküldtek a Magyar Udvari Kancelläriänak, ami ellenőrizte, összesítette az ajánlásokat és a Foudvarmesteri Hivatal felé továbbította a pályázatokat, végül pedig a két hivatal véleménye alapján az uralkodó hagyta jóvá a testőrjelölt kinevezését. A felvétel szempontjából fontos kritériumot jelentett, hogy a testőröknek 300 forint vagyont kellett a szolgálatra magukkal hozniuk, hogy a kezdeti kiadások ne jelentsenek számukra 53 SNA 10111 027. Fasc. 388. fol. 5r; MNL OL P 1868 V. 76. fol. 31. 54 MNL OLA 57 Bd. 45. 452.; MNL OL P 1868 V. 76. fol. 31. 55 MNL OL P 1868 V. 76. fol. 31. HL VI. A királyi magyar nemesi testőrség iratai, 1766. 7/2.
