Page 147 [147]
OCR
146 s Az udvar vonzásában Vizsgált korszakunkban a tisztek közül a testőralkapitány, a testörföhadnagyok és - alhadnagyok is a főnemesek köréből kerültek ki. Az alkapitányi tisztséget közel két és fél évtizeden keresztül Pálffy János (1728-1791) töltötte be, aki szintén Pálffy kancellár rokonságának a tagja, Miklós és Lipót masodunokatestvére volt. Ő az Udvari Kamarát követő rövidebb szárnypróbálgatása után került az újonnan alapított intézményhez. Pálffy karrierje alapján azt láthatjuk, hogy az alkapitányi tisztségből - hasonlóan a kapitányi pozícióhoz - nehéz volt feljebb lépni, a tisztség számos karrierút utolsó állomását jelentette. Pálffy János a kapitányi kinevezést nem tudta megszerezni a maga számára (ami Skall értesülései szerint 1760-ban sértetté is tette), szolgálata alatt azonban a katonai rendfokozata folyamatosan emelkedett: 1758-ban vezerörnagy (Generalfeldwachtmeister), majd 1766-ban altábornagy lett, 1784ben pedig táborszernagyként (Feldzeugmeister) szerelt le."" A főhadnagyokat és alhadnagyokat is a főnemesség köréből és a hadsereg állományából választották ki. A főhadnagyi tisztséget vizsgált korszakunk egészében gróf Rhédey János (1713-1768) töltötte be, az alhadnagyi pozíciót pedig 1763-ig gróf Erdődy János (1733-1806), majd gróf Kollonich Károly (1730-1804) viselte. Erdődy és Kollonich Nyugat- és Alsó-Magyarországon birtokos, a főnemesség felső rétegéhez tartozó, de nem a szűk elitet alkotó családokból származtak. Erdődy János a politikai életben kevésbé ismert és komolyabb karriert nem építő Erdődy Lászlónak (1693-1750) és Illésházy Anna Máriának (1694-1765), a korábbi kancellár lányának a fia volt; három éven keresztül szolgált a testőrségnél, majd később magas katonai karriert tudott befutni, élete végén elérte a komoly presztízzsel járó lovassági tábornok (General der Kavallerie) rendfokozatot." Erdődy helyére érkezett Kollonich Károly, aki gróf Sigismund von Kollonich (1676-1751) bécsi érsek örökösének, Kollonich (szül. Zay) László (1705-1780) kancelláriai tanácsosnak a fia volt. Kollonich bécsi theresianumi tanulmányait (1747-1750) követően katonai karrierbe kezdett, aktívan bekapcsolódott a hétéves háborúba, de szolgálati éveinek a nagy részét - több mint húsz évet - a testőrségnél töltött, előbb alhadnagyként (1763-1767), majd főhadnagyként (1767-1784) szolgált, 1784-ben tábornoki rendfokozattal vonult nyugdijba.“” Erdödyhez és Kollonichhoz képest igen különböző családi közegből érkezett a testőrséghez az erdélyi protestáns főúr, Rhédey János. Rhédey tapasztalt katona volt, a hétéves háborúban ezredesként teljesített szolgálatot, a testőrségbe való felvételénél pedig közvetetten Mária Terézia szándéka is közrejátszott, aki Ujfalussy gróf helyett erdélyi vagy horvát tisztet látott volna szívesen a formálódó in497 Jedlicska, 1910. 608.; Schmidt-Brentano, 2006. 73. #8 Schmidt-Brentano, 2006. 28. #9 Hellenbronth, 1940. 215.
