Oldal 128 [128]
OCR
A Magyar Nemesi Testőrség e 127 vu tudományokban, amelyek révén később eredményesen pályázhatnak katonai és hivatali pozíciókra. Pálffy a testőrgárdában tehát már kezdetektől fogva egyfajta iskolát, pontosabban művelődési intézményt látott, ami hatékony kiegészítője lenne a bécsi nemesi akadémiáknak. Mint írja: , ezen akadémiákon ugyan a tudományokat megtanulják, de a másutt szükséges életmódot nem, ugyanott lehetőség sincs arra, hogy azon alapelvek ismeretét megszerezzék, amelyeket a jövendő helyes életmód megkövetel, így tehát otthon azt a keveset is, amiket az akadémiákon megtanultak, a lehetőségek hiánya miatt, nem gyakorolhatják tovább, így azokat hamarosan elfelejtik, amikor megházasodnak és végleg, teljesen elhanyagolják mindazt, ami a szuverén, az állam vagy akár saját maguk számára hasznos"."" Pálffy tehát a magyar nemesség mentalitásának, gondolkodásmódjának formálása szempontjából is fontos szerepet szánt a testőrségnek, az új intézmény jelentőségét az 1723-ban életre hívott Helytartótanácshoz hasonlította. A későbbi karrierek szempontjából a kancellár a katonai pályát különösen fontosnak tartotta, a magyar regimentek számára történő tisztképzésben alapvető szerepet szánt a testőrségnek, mint írja, a gárda a , tisztek nevelőiskolája" (Pflanzschule der Offiziere) lehetne." A felterjesztésben Pálffy körültekintően kidolgozta a testőrség felállításának és működésének minden fontosabb részletét az állomány összetételétől, rangjától kezdve a ruházat és felszerelés problémáin, valamint a szolgálati rend felvázolásán át egészen a gárda működtetésének gazdasági kérdéseiig. Pálffy Miklós tervezete jó alapot adott a testőrség felállításával kapcsolatos tárgyalások megindítására, amikre Mária Terézia utasítására kiváltképp a Magyar Udvari Kancellária, a Főhadbiztosság (General Kriegskommissariat) és a Főudvarmesteri Hivatal között került sor. A hivatalok közötti alapvető egyeztetések már 1759-1760 telén megtörténtek, a legfontosabb vitaalapot a rangügyi és ceremoniális kérdések képezték, ezért a megbeszélések elsősorban Anton Corfiz von Ulfeld (1699-1769) főudvarmester, Johann Leopold von Wolfskron főudvarmesteri tanácsos, Franz Wilhelm (1766-tól von) Verlet főudvarmesteri titkár, valamint Pálffy kancellár és báró Koller Ferenc (1720-1780) kancelläriai tanácsos között zajlottak." A tárgyalások helyszínéül Ulfeld háza (a Minoritenplatzon található palotája) szolgált. A fő feladat olyan kompromisszumos megoldás megalkotása volt, amely egyszerre szol408 „Insothanen Academien zwar die Wissenschaften, nicht aber die anderweit benöthigte Lebens-Art erlernet, weder daselbst die Gelegenheit hat, die Kenntnus jener Grundsetzen zu erlangen, welche zu einem künfftigen richtigen Lebensart erfordert werden, sohin zu Haus das wenige so sie auch in denen Academien erlernet, aus Mangel der Gelegenheit, sich ferner zu üben, zum bald Vergisset, als dann sich verheurathet, und sich endlichen gänzlich negligirend, weder dem Souverain, noch dem Staat, noch sich selbsten nützlich ist”. ÖNB HS Cod. Ser. N. 3919. fol. 25-26. 409 ONB HS Cod. Ser. N. 3919. fol. 27. #0 ONB HS Cod. Ser. N. 3919. fol. 60.
