Oldal 120 [120]
OCR
A Habrsburg-udvartartás e 119 szűken értelmezzük a választási kapituláció sorait, akkor azok csupán a császári udvartartásra vonatkoztak, az utóbbi udvarokra nem. A magyarok által betöltött tisztségeket áttekintve alapvetően négy karriertípust különböztethetünk meg: középkorú főnemesek (Batthyány Antónia, Pálffy Miklós), fiatal főrendek (Erdődy Jozefa, Nádasdy Lipót), értelmiségiek (értelmiségi pozíciót betöltők: Bajtay, Izdenczy, Kollár), valamint közrendűek vagy alacsonyabb rangú nemesek (Nagy, Gyärfäs) karrierjeit. A fönemesekkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a bécsi palotákkal bíró, magyar főúri elit nem maradt el a Habsburg Monarchia soknemzetiségű arisztokráciájától, köztük a női családtagok pedig különösen figyelemreméltó szerepet játszottak. Az udvari szolgálatvállalás és a császárvárosban kiépített kapcsolatok a későbbi pályafutásokra számos esetben igen előnyös hatást gyakoroltak. Viczay Jób ugyan magasabb karriert nem tudott befutni, grófi rangemelését azonban részben nemesi apródi szolgálatával alapozta meg." Hasonlóan Batthyány Károlyhoz, aki főudvarmesteri szolgálatáért 1764ben hercegi rangemelésben részesült, amely címet halála utána unokaöcscse, Batthyány Ádám Vencel örökölt. Az udvartartásban szolgálatot teljesítő főnemesek közül többen a magyar politikai elit meghatározó szereplőivé váltak, a tizennyolc főúrból heten (39%) emelkedtek a Magyar Királyság főtisztségviselői, zászlósurai közé (pontosabban hatan, mivel Batthyány Károly már főudvarmesteri kinevezése előtt viselte a horvát báni méltóságot). A nemesi apródok közül Nádasdy Lipót tárnokmester (1739-1746), főlovászmester (1746-1758) és kancellár (1746-1758), Batthyány Ádám koronaőr (1744-1746), majd tárnokmester (1759-1782), vagy id. Keglevich József szinten koronaör (1764-1765) lett."! Különösen izgalmas probléma a szolgálatot teljesítő kamarások és udvari gavallérok pályájának a vizsgálata. VI. Károly regnálása idején jól ismert módon fényes karriert futottak be, és az uralkodó szűk bizalmi körének a részét képezték a barcelonai udvarában kamarásként szolgáló arisztokraták, például gróf Sigmund Rudolph von Sinzendorf főkamarás, majd főudvarmester lett, gróf Johann von Colloredo (+1729) vagy gröf Johann Caspar von Cobenzl (1664-1742) pedig egymást követően tudták maguk szämära a föudvarnagyi meltösagot megszerezni.”” Nem volt ez másként II. József esetében sem: kamarásai közül herceg Johann Karl von Dietrichstein (1728-1808) főistállómester, vagy gróf Johann Anton von Pergen (1725-1814), a későbbi Polizeyminister a jozefinus kormányzat meghatározó tagja lett. A trónörökös magyar kamarásai közül gróf Pálffy Károly karrierje emelkedett a legmagasabbra, akit 1774-ben az Udvari Kamara al30 Erről tanúskodik Viczay halotti beszéde is: Stehenics, 1735. 25. 381 Fallenbiichl, 1988. 116-144. 382 Pegar, 2003/b. 334-335.
