Oldal 119 [119]
OCR
118 e Az udvar vonzásában Az integráció haszna és mérlege Miként ítélhetjük meg és értékelhetjük a Habsburg-udvartartásban a magyarok arányát, illetve az általuk betöltött pozíciók jelentőségét? Vizsgált korszakunkban az udvar négy legfontosabb hivatalának az élén nem állt magyar főnemes, az uralkodó azonban ezen méltóságokat elvi szabályozás szerint kizárólag született , német" nemesek számára adományozhatta. A császár felé ez a kívánalom a Német-római Birodalomban rendjei részéről a koronázás előtti választási kapitulációban (Wahlkapitulation) fogalmazódott meg, ami a birodalmi rendek jogait és kiváltságait volt hivatott garantálni." VI. Károly választási kapitulációjának a kapcsolódó passzusa a következőképp hangzott: »Kell és kivanjuk is, hogy jövőbeni császári uralkodásunk megkezdésekor, a mi császári és birodalmi udvari hivatalainkban, amelyeket Germánia védelmében Németországban vagy azonkívül ajándékozunk és betöltetetünk, mint a követeké, az udvarmesteré, a főkamarásé, a főudvarnagyé, a hacsér- és testőrség parancsnoké és az ezekhez hasonlóké, semmilyen más nemzetiségűnek, csak született németnek vagy legalább a birodalommal hűbéri kötelezettségben állónak, a birodalmi ügyekhez értőnek, és általunk a Birodalom számára hasznosnak ítélt, nem alacsony rendű vagy állapotú, hanem nagy, neves személyiségeknek és leginkább birodalmi hercegeknek, grófoknak, uraknak és nemeseknek, vagy máskülönben jó derék származásúaknak ítéljük csak oda. Valamint a fent megnevezett hivatalok dicsőségükben, méltóságukban, tetszésükben, jogukban és becsületességükben maradnak és ezektől meg nem fosztatnak.""" Az udvari hivatalok adományozásának a kora újkori gyakorlata a választási kapitulációban megfogalmazott elvet igazolta, bár a szabályok szükség esetén természetesen megkerülhetők voltak. A fenti elvekkel részben ellenkező esetet mutatott Pálffy Miklós testőrparancsnoki kinevezése, vagy a császárnéi, főhercegi és főhercegnői udvarok főudvarmesteri pozícióinak magyar főnemesek számára történő adományozása, bár, ha 378 Moser, 1761. II. 95.; Neuhaus, 1997. 12-14. 79 „Sollen und wollen auch künfftig bey Antrettung Unserer Kayserlichen Regierung/ Unsere Kayserliche und deß Reichs-Aempter am Hoff/ und die wir sonsten in- oder ausserhalb Teutschland zu vergeben und besetzen haben/ als da seynd Protectio Germaniae, Gesandschafften/ ObristenHoffmeisters/ Obristen-Cämmerers/ Hoff-Marschallen/ Hartschier und Leib-Garde Hauptmans und dergleichen mit keinder anderen Nation dann gebohrnen Teutschen/ oder mit denen die auffs wenigst dem Reich mit Lehen-Pflichen verwandt/ deß Reichs-Wesen kündig/ und von Uns dem Reich nutzlich erachtet werden/ die nicht niederen Standts noch Weesens/ sondern nahmhaffte hohe Persohnen/ und mehrern Theils von Reichs-Fürsten/ Graffen/ Herren und von Adel/ oder sonsten guten tapfferen Herkommens/ besetzen und versehen; Auch obgemeldte Aemptere bey ihren Ehren/ Würden/ Gefällen/ Recht/ und Gerechtigkeiten bleiben/ und denenselben nichts entziehen oder entziehen lassen.” Wahlkapitulation, 1711. 45-46.
