OCR
66 e Az udvar vonzásában gük a haza hasznára tevékenykedniük, miként diákként elméjük pallérozása, testük edzése a legfőbb feladatuk. Sonnenfels meglátása szerint a nemesi tanulóknak megfelelő felkészültséget kell szerezniük és elhivatottsággal kell rendelkezniük ahhoz, hogy a későbbi szolgálatukat jól el tudják látni, szükség esetén pedig a fejedelem és az állam számára hasznos tanácsokkal legyenek képesek szolgálni. A professzor diákjaitól bizalmat kért ahhoz, hogy az olykor nem tetsző , igazságokat" is képesek legyenek elfogadni."" Sonnenfels alapvető fontosságúnak tartotta, hogy a főúri növendékek maguknak szerezzenek hírnevet, és ne elégedjenek meg a család dicsőségével. g) Löwenburg-konviktus és piarista gimnázium A piarista rend jelentősége és társadalmi beágyazottsága a 18. századi Habsburg Monarchiában folyamatosan emelkedett, a rend térnyerése szempontjából fontos dátum az 1701. év, amikor a piaristák Bécsben (I. Lipót 1697. évi rendelete alapján) megnyithatták az iskolájukat." A josephstadti piarista gimnázium fokozatosan fejlődött, de felsőbb poétikai és retorikai osztályokkal csak 1735-től rendelkezett, amikor is ezek megszervezését VI. Károly engedélyezte a szämukra.* A gimnáziumi diákság létszáma már az első évben meghaladta a négyszázötven főt, ami jól mutatja a növekvő városi társadalom igényét az iskola iránt. A gimnázium matrikulája jelenleg sajnos lappang vagy elveszett, de az iskolában Bécs központi jelentősége és a nyugatmagyarországi régióban különösen erős vonzáskörzete miatt bizonyára a Szent Korona országaiból is számos tanuló, köztük nemesi és főnemesi diákok is megfordultak. A jelen vizsgálat szempontjából még fontosabb, hogy a 18. század közepétől, 1748-tól a piarista gimnázium mellett működött egy nemesi oktatásinevelési intézmény is, a Löówenburg-konviktus." Az iskolát a fiú örökös nélkül maradó gróf Johann Jakob von Löwenburg (1670-1732) udvari kamarai tanácsos hozta létre 12 000 forint felajánlásával 1731-ben kelt végrendeletében, a megvalósítás viszont egészen 1748-ig váratott magára, ekkor hunyt el Aloysia lánya gyermektelenül. A konviktusban, a testamentumban rendelteknek megfelelően alapítványi helyek is működtek, Löwenburg négy ösztöndíjas helyet hozott létre, amelyből kettőt osztrák, kettőt mindig magyar, kevésbé tehetős, tíz év feletti nemesi ifjú nyerhetett el. 1755-ben Mária Terézia hat főre emelte fel az alapítványi férőhelyek számát, de rajtuk kívül 200 43 Sonnenfels, 1786. 182. 144 Knôll, 1901. 45 Geusau, 1803. 270. 46 Geusau 1803. 363-383.; Savageri, 1832. 206-216.; Brendler, 1896. 171-226.; Finaczy, 1899. I. 337.