Oldal 38 [38]
OCR
A császárváros nemesi iskolái e 37 szágban, ha a fiatal nemeseknek zsenge korukban nemesi exercitiumokat oktatnak, és hasonlóan gyermekkoruktól fogva minden nemes számára kitűzött erényekben neveltetnek, azért hogy azután [...] a felső hatalom és az egész haza hasznára legyenek hű alattvalói szolgálatukkal béke és háború idején"." Ezek a speciális nemesi iskolák rendszerint az uralkodói udvarok mellett működtek, a fejedelmek pedig aktív kezdeményezői voltak létrejöttüknek, és jellemzően később is patrónusaik maradtak." A legnevesebb lovagi akadémiákkal (alapítási dátumukkal, de a teljesség igénye nélkül) a következő városok rendelkeztek: Ettal (1711), Kassel (1598), Liegnitz (1708), Lüneburg (1656), Lunéville (1699), Parma (1598), Soro (1623), Torino (1568), Tübingen (1559), Utrecht (1705) és Wolfenbüttel (1687). Az akadémiák képzési repertoárját nehéz a kronológiai eltérések és a területi sajátosságok miatt röviden összegezni, általánosan megállapítható azonban, hogy ezekben az intézményekben a latin mellett modern idegen nyelveket (franciát, olaszt), hadügyi tudományokat, ún. nemesi exercitiumokat (táncot, zenét, lovaglást, vívást), valamint különböző szinteken humán- és természettudományokat oktattak." A leendő udvari ember (cortegiano, honnéte homme) vagy hivatali tisztségviselő számára a nemesi akadémiákon megszerezhető tudás és műveltség komoly segítséget jelentett az udvari világban való eligazodás és karrierépítés során. Az udvari integráció egyik legközvetlenebb intézményét a nemesi apródszolgálat (Edelknabe) jelentette, amely során a fiatal főnemesnek lehetősége nyílt az uralkodó környezetében szocializálódni, kapcsolatokat építeni, valamint az udvari viselkedési mintákat és ceremoniális szokásokat megismerni." A legtöbb fejedelmi udvarban találunk nemesi apródokat, akik számára általában az uralkodói rezidencián saját iskolát is működtettek. Az apródok oktatásának a színvonalával viszont a neves német jogász, publicista Friedrich Karl von Moser (1723-1798) a 18. század közepén nem volt megelégedve, véleményét talán érdemes hosszabban is idézni: , A nemesi apródságnak iskolának kell lennie, amelynek során a leendő udvari embereket ezen rend ® „Wie höchst nützlich und rühmlich sei in einem Lande, wenn Junge von Adel in dero blühenden Jugend in denen Adeligen Exercitien unterwisen und gleichsam von Kindheit aufin allen dem Adel anstehenden Tugenden erzogen werden, darmit selbige hernach [...] geschickt seyen, ihrer hohen Landesorbigkeit und dem ganzen Vaterlande zu Friedens- und Kriegszeiten unterthänigste treue Dienste zu leisten.” Müller, 1889. 49. 9 — Például Szászországban ezen iskolák egyfajta előfutárai voltak a szegényebb nemeseknek fenntartott fejedelmi iskolák. Ilyen intézmények működtek Pfortában, Grimmában és Meifenben is. Ezek az iskolák a korai uralkodói művelődésirányításnak és integrációs politikának egyfajta eszközeiként szolgáltak. Márz, 1949. 177-179. 0 Conrads, 1982, 23-322.; Pils, 2004, 279. A liegnitzi lovagi akadémia reformjáról és tanrendjéről lásd: Mainka, 1997. un Az udvari szocializacio müvelödesi, iskoläztatäsi vonatkozäsairöl läsd: Többicke, 1983. (kivältképp) 92-130; Ridder-Symoens, 1996.
